Olvasói vélemények
Összegzés:Tom Hunt „Az öböl” című könyvéről szóló kritikák kiemelik, hogy szórakoztató és mélyreható olvasmány, amely hitelesen mutatja be a délkelet-zalaszkai életet. Az olvasók értékelik a karakterek mélységét, a valósághű részleteket és a szerző személyes tapasztalatait, amelyek gazdagítják az elbeszélést. A könyv mindenkinek ajánlott, aki szeretné megérteni a távoli alaszkai élet szépségét és kihívásait.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és gyors olvasmány
⬤ jól kidolgozott karakterek
⬤ a távoli Alaszka életének hiteles ábrázolása
⬤ a szerző személyes tapasztalatai növelik a realizmust
⬤ nagyon ajánlott turistáknak és az igazi alaszkai élmények iránt érdeklődő olvasóknak.
Hátrányok:A kritikákban nem említenek jelentős hátrányokat.
(4 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
Nancy Harbor Cove-ban, egy kis halvásárló állomáson született és nőtt fel. Az elszigeteltség és a nehézségek mindennapjainak részei voltak.
Attól kezdve, hogy elég idős volt ahhoz, hogy kerékőrségbe álljon, az apjával dolgozik az öreg fából készült vontatóhajóján. Fakitermelő cégek számára vontatnak rönkszállító tutajokat, és tengerparti fakitermelőként bérlik ki őket, hogy visszaszerezzék a rönköket a tutajokról, amelyek széttörnek az Alaskan Panhandle-ben szokásos viharok során. Amint elég idős lesz ahhoz, hogy egyedül legyen, elhagyja otthonát, és soha többé nem néz vissza.
Elhatározza, hogy minden kényelem nélkül fog élni, ami nélkül felnőtt.
Pontosan ezt teszi: férje, két gyereke és egy háza van a washingtoni Lynnwood külvárosában. Aztán megcsörren a telefon.
Az apjának segítségre van szüksége, miután agyvérzést kapott. Még mindig ellenáll, de férje és lánya meggyőzi, hogy térjen vissza. Magával viszi tizennégy éves fiát, mert a fiúnak nehéz szociálisan boldogulnia az iskolában.
A gyerekei semmit sem tudnak arról, hogyan nőtt fel. Nagyon keveset mesélt nekik, mert attól fél, hogy éppen azok a dolgok fogják őket lenyűgözni, amelyeket ő is utált. Amikor megérkezik, azt tapasztalja, hogy alig változott valami.
Az emberek még mindig úgy élnek, ahogyan akkor éltek, amikor ő elment, és a szabályokat menet közben alakítják ki. Aztán valahogy megkérdőjelezi az emlékeit, és kezd rájönni, hogy mennyire fontos, hogy az emberek úgy éljenek, ahogyan ők akarnak.
Vonakodva beleegyezik, hogy segítsen az apjának visszaszerezni néhány rönköt egy törött tutajról, ezzel életeket sodorva veszélybe, beleértve a saját fiát is. Neil két hónappal a munkakezdés előtt érkezik a The Cove-ba, ahol tanárként dolgozik, egy olyan munkára, amelyet senki más nem akart. Még abban sem biztos, hogy lesz elég gyerek ahhoz, hogy az iskola nyitva legyen.
Amikor valaki megkérdezi, hogy miért, nem tud válaszolni.
Ralph Bodeen egy reggel egy kis műanyag csónakkal érkezik, miután egész éjjel evezett. A kis csónakja a vízvonalig leégett. Bejelenti, hogy mostantól eszköztelen ember, és munkát keres.
Mindenét elvesztette, beleértve az összes vécépapírját is. A Cove összegyűjti az embereket, és rajtuk múlik, hogy valahogy megoldják a dolgokat -- vagy nem.
