Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv esszék gyűjteménye, amely a szovjet művészet különböző aspektusait, különösen a szocialista realizmust és annak hatását vizsgálja a sztálini korszakban. Elgondolkodtatónak és kihívásnak írják le, és olyan témák részletes elemzését kínálja, mint a személyi kultusz, a szovjet mozi és a moszkvai metróhoz kapcsolódó művészet.
Előnyök:Az esszék elgondolkodtatóak, és a témák széles skáláját ölelik fel, beleértve a szocialista realizmus bonyolultságát, Sztálin jelentőségét a szovjet művészetben, valamint a szovjet mozi és reklámok elemzését. A kötet változatos nézőpontokat és mély tudományos meglátásokat kínál, így a szovjet művészet iránt érdeklődő olvasók számára lenyűgöző tanulmány.
Hátrányok:A könyv tudományos igényű, és kihívást jelenthet a fogalmakkal nem ismerkedők számára, különösen Bakhtin elméleteinek hatása miatt. Egyes olvasók túlságosan pedánsnak találják, ami potenciálisan korlátozza a szélesebb közönség számára való vonzerejét, mivel úgy tűnik, inkább a terület specialistáinak szól.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Landscape of Stalinism: The Art and Ideology of Soviet Space
Könyv tartalma:
Ez a széleskörű kultúrtörténet a bolsevik pártideológia kifejezését vizsgálja a táj, vagy tágabb értelemben a tér szemszögéből. A vizuális képekben és szavakban ábrázolt táj létfontosságú szerepet játszott az ideológia kifejezésében és népszerűsítésében a volt Szovjetunióban a sztálini évek alatt, különösen az 1930-as években. Abban az időben a közvetlen forradalom utáni évek ikonoklasztikája átadta helyét a nemzetépítésnek és az új szovjet "kultúra" megteremtésére tett tudatos kísérletnek. A festészetben, az építészetben, az irodalomban, a filmművészetben és a dalokban a tájképek segítségével a tömegeket egy ragyogó, utópisztikus jövőjű állam vidám, szorgalmas polgáraivá formálták - mindezt Joszif Sztálin atyai vezetése alatt.
A történelmi, művészettörténeti, irodalomtudományi és filozófiai háttérrel rendelkező szerzők bemutatják, hogyan szentesítette, kódolta és "adta el" a szovjet teret mint ideológiai terméket. Feltárják, hogy a különböző művészeti formák alkotói hogyan használták a teret annak kifejezésére, amit Katerina Clark "a hatalom kartográfiájának" nevez - az egész országot "a relatív szakralitás szféráinak hierarchiájába" szervezték, amelynek középpontjában Moszkva állt. A centrum kontra periféria témája számos esszében hangsúlyosan jelenik meg, és a periféria gyakran paradox módon központi szerepet tölt be.
A szerzők a tér reprezentációit vizsgálva olyan különböző tárgyakban, mint a bélyegek, egy kirándulómagazin, reklámok és a szovjet musical, bemutatják, hogy a kulturális termelők hogyan próbálták az ideológiai teret naturalizálni, a világkép megkérdőjelezhetetlen részévé tenni. Akár az új, akár az évszázados, akár egy épített városképet, akár egy filmdokumentumfilmet, akár a Sztálin és Vorosilov a Kremlben című festményt vizsgálják, a szerzők következetesen lenyűgöző utazást kínálnak a szovjet ideológiai képzelet táján.
A szovjet tér nem minden jellemzője volt teljesen újszerű, és az esszéírók közül többen állítják a forradalom előtti múlt folytonosságát. Ilyen például az anyakép fontossága a sztálini korszak tömegdalaiban; egy másik az a "határtalan vágyakozás", amelyet az orosz jellemben a hatalmas üres terek között élés terhe kelt. De akár az újat, akár az évszázados régit állítják a középpontba, akár egy épített városképet, akár egy filmdokumentumot, akár a Sztálin és Vorosilov a Kremlben című festményt vizsgálják, a szerzők következetesen lenyűgöző utazást kínálnak a szovjet ideológiai képzelet táján.
