The Oxford Handbook of Late Colonial Insurgencies and Counter-Insurgencies
A lázadó csoportok és a lázadásellenes biztonsági erők közötti konfliktusok halálos kimenetelűsége a második világháború óta jelentősen megnőtt, miközben a hagyományos vagy államközi háborúké csökkent. Több évtizede világszerte az államokon belüli, nem pedig az államok közötti konfliktusok a szervezett politikai erőszak uralkodó formája.
A közelmúlt afganisztáni, iraki és szíriai konfliktusai felkeltették az érdeklődést a lázadás gyarmati tapasztalatai iránt, míg a szubszaharai Afrikában jelenleg zajló nyugati beavatkozások a "militarista humanitarizmus" vádját váltották ki. A felkelés elleni fellépés és a birodalom iránti növekvő érdeklődés ellenére azonban a felkelésekre és polgári zavargásokra adott gyarmati válaszok összehasonlító vizsgálata kevéssé ismert. Egyes tudósok a felkelés elleni fellépés "aranykoráról" írnak, amely a maláj vészhelyzet 1948-as brit kihirdetésével kezdődött és az amerikai szárazföldi csapatok 1973-as vietnami kivonulásával ért véget.
Ezzel az időszakkal, ha nem is egy feltételezett "aranykorral". Age", amelyről ez a kötet szól.
Ez a kézikönyv összekapcsolja a vitatott dekolonizációról és az azt inspiráló felkelésekről szóló elképzeléseket a tengerentúli birodalmak összeomlását előidéző konfliktusok mintáinak és egyediségeinek elemzésével. Megkísérli a szervezett gyarmatellenes erőszak globális hatásainak szisztematikus tanulmányozását Ázsiában és Afrikában.
A cél a késő gyarmati erőszak újragondolása az európai tengerentúli birodalmakban annak sajátos jellegének és az azt alátámasztó globalizációs folyamatoknak a feltárásával.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)