Értékelés:

Összességében az „Éneklő kőművesek” című könyvet sok olvasó kedvezően fogadta, és dicsérte a lebilincselő cselekményt, a gazdag jellemfejlődést és az érdekes méhészeti témát. Néhány recenzens azonban hiányolta a mélységet és a kiszámíthatóságot.
Előnyök:Az olvasók értékelik a jól kidolgozott cselekményt, a magával ragadó karaktereket, az érdekes méhészeti ismereteket, valamint a tisztességes és meglepő befejezést. Az írást élvezetesnek írják le, amelyben keveredik a rejtély és a humor. Sokan úgy érzik, hogy kiváló bevezetés a Knollis felügyelő sorozatba.
Hátrányok:Egyes kritikusok kiszámíthatónak találták a történetet, a gyilkos nyilvánvaló volt, míg mások szerint a cselekmény erőltetett volt. Néhányan csalódottságuknak adtak hangot a nyomozótisztekkel kapcsolatban, és megkérdőjelezték a rejtély mélységét a műfaj más neves szerzőihez képest.
(10 olvasói vélemény alapján)
The Singing Masons: An Inspector Knollis Mystery
A fáklyával a kút mélyére világított. Az akna alján víz volt. Valami sötét és torz alakú valami kuporgott a téglafalhoz simulva.
Amit az öreg Heatherington nem tud a méhészetről, azt nem érdemes tudni. De a méhek viselkedése azon a napon rendkívüli volt - egy új kaptárba nyüzsögtek, ahol nem kellett volna kaptárnak lennie, és amely ráadásul nedves volt. Cianidszagot éreztek, és a kaptár alatti elhagyott kútban felfedezték a helyi nőcsábász, Gerald Batwell holttestét, a zsebében egy doboz méreggel.
Az ügybe bevont Knollis felügyelő hamarosan megtudja, hogy Batley számos férfi haragját kivívta, akiknek feleségeit elcsábította. Vagy a gyilkos a gazdag Daphne Moreland, akit a féltékenység motivál? Vagy a szokatlanul szerencsétlen Maynardok, egy fiatal pár, akik anyagilag is jól jártak Batley halálával? Csak a méhek, a címben szereplő „éneklő szabadkőművesek” tudják biztosan - egészen addig, amíg Knollis a tőle megszokott éleselméjűséggel fel nem bontja az ügyet.
Az éneklő szabadkőművesek eredetileg 1950-ben jelent meg. Az új kiadáshoz Curtis Evans krimiíró-történész írt bevezetőt.
„Francis Vivian kihagy minden unalmas előzményt, és dicséretesen gyorsan lendül a közepébe; élénk élvezettel ismerkedünk meg szereplőivel.” Observer
„Vivian úr mindent szépen a helyére tesz.” Times Literary Supplement