Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv pozitív kritikákat kapott a lebilincselő forgatókönyv, az időben történő szállítás és a megérkezéskori jó állapot miatt. Megjegyezték azonban, hogy a tartalom zavaró lehet a fiatalabb közönség számára, és a recenzensnek vegyes érzései voltak a vonzerejével kapcsolatban.
Előnyök:⬤ Kiváló forgatókönyv, amely magával ragadó és könnyen követhető
⬤ megérkezéskor jó állapotban
⬤ időben történő szállítás
⬤ érdekes karakterek.
Hátrányok:Egyesek szerint nem felel meg az ízlésüknek; a potenciálisan felkavaró tartalom miatt érett közönségnek ajánlott.
(5 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
Egy csontszáraz patakot átszelő vasúti hídgerenda tetején két tinédzser azt tervezi, hogy versenyre kel a hídon egy szembejövő mozdony ellen. Tervük eleinte izgalmassá teszi az életet egy kis gyárvárosban a nagy gazdasági világválság idején, majd az érzéki tapasztalat veszélyes szenvedélyeket ébreszt az elfojtott ambíciók korában. Naomi Wallace színpadias lendülettel és lírai finomsággal merül el egy olyan világban, ahol az emberek azért küzdenek, hogy megváltoztassák a rájuk nehezedő életet. "... Naomi Wallace, a harmincnyolc éves kentucky-i drámaíró, aki itt dolgozik, a múlt héten kapta meg a MacArthur "zseniális ösztöndíját", és a TRESTLE AT POPE LICK CREEK, a depresszió korszakában játszott kedves, lenyűgözően költői darabja... minden bizonnyal illusztrálja, hogy miért érdemelte ki... a darab néha olyan, mintha Ingmar Bergman és Horton Foote keveréke lenne, Thornton Wilderrel az oldalán.... A TRESTLE 1936-ban játszódik egy olyan unalmas városban, ahol az egyetlen dolog, amivel a fiatalok megmérkőzhetnek, az egyetlen dolog, ami nagyobb náluk, a 7:10-es vonat a maga 153 tonnás mozdonyával és fülsiketítő dübörgésével. Dalton és Pace, aki annak ellenére lesz a barátnője, hogy a férfi többször is hangsúlyozta, hogy nem szép, azt tervezik, hogy próbára teszik magukat, és megpróbálják lehagyni a vonatot egy száraz patakmeder fölött száz méter magasan lévő gerendán. Egy másik fiú a városukból nemrég próbálkozott ezzel, és meghalt...
A végére a darab, akárcsak a vonat, teljes gőzzel felgyorsul, és érezzük az erejét." -Anita Gates, The New York Times "... A TRESTLE egy gyakran megrendítő, nem lineáris elbeszélésmódú, felnőtté válásról szóló történet, amely 1936-ban játszódik egy 'városon kívüli városban, valahol az Egyesült Államokban...'. A TRESTLE egyszerre elbűvölő és kísérteties... végig csodálkozva fogod nézni." Sam Whitehead, Time Out "... Az idei, 22. Humana Fesztivál legeredetibb és legemlékezetesebb művének járó elismerést egy másik kentucki, Naomi Wallace kapja a POPE LICK CREEK-i TRESTLE című briliáns regényéért...". Miután a kétfelvonásos darab erotikus, nemi csavarokkal teli csúcspontjával véget ért, volt egy pillanat a sötétben, amikor arra gondoltam: "Ilyen érzés lehetett, amikor az emberek először látták az A STREETCAR NAMED DESIRE című darabot. Tennessee Williams merész darabjához hasonlóan Wallace műve is a szexuális őszinteség új szintjét vezeti be, friss, érett hangon. A TRESTLE öt szereplőjét egy romantikus és tragikus rejtélybe burkolózó metaforikus drámába csomagolja. Bonyolult, egymásba fonódó darab, amely időben előre-hátra mozog a múlt és a jelen között, a jelentésrétegek átfedik és egymásra épülnek. Szimbolikájának mélysége és világos politikai üzenete ellenére a darab nem fülledt és nem harsány. A humor fényes hullámzása szórakoztatja Wallace darabját, amely két szexuálisan feltöltött fiatalról szól, akik egy közeledő vonattal való játszadozást fontolgatnak.
Wallace éles pszichológiai meglátásai együttérzést keltenek a karakterei iránt. Könnyeket hullatunk, és nem csak a darab pátosza miatt... A színészek felkavarják az érzelmeket azzal a gyengédséggel, ahogyan az emberi lélek törékenységét és fékezhetetlen szépségét feltárják, ahogyan az Wallace szavaiból kiderül... Ha Wallace darabjai képzőművészeti alkotások lennének, az EGY FÉL SPARE egy barokk olajfestmény lenne, míg a THE TRESTLE AT POPE LICK CREEK egy 1930-as évekbeli amerikai fénykép, amely kontrasztos fényekkel és árnyékokkal, közvetlen, szenvtelen és cenzúrázatlan pillantással tekint a munkásosztály életébe." -Judith Egerton, Courier-Journal, Louisville.
