There Plant Eyes: A vakság személyes és kultúrtörténete

Olvasói vélemények

M. Leona Godin „There Plant Eyes” című műve a vakság mélyen magával ragadó feltárása, amely személyes tapasztalatokat fon össze annak kulturális és történelmi elemzésével, hogy az irodalom és a társadalom hogyan érzékeli a vakságot. A könyvet buja írásmód, humor és hozzáférhetőség jellemzi, amely egyszerre teszi informatívvá és szórakoztatóvá.

A könyv gyönyörűen megírt és rendkívül magával ragadó, a személyes elbeszélést tudományos elemzéssel ötvözi. Hatékonyan használja a humort, és annak ellenére is hozzáférhető marad, hogy komoly témákat dolgoz fel az érzékelés és az identitás körül. A szerző vak emberként sajátos nézőpontja mélységet ad a könyvnek, és az irodalomtól a popkultúráig terjedő széleskörű utalások gazdagítják az elbeszélést. A kritikusok elismerően nyilatkoznak a könyv gondolatébresztő jellegéről, eredetiségéről és arról, hogy képes megkérdőjelezni a vaksággal kapcsolatos előítéleteket.

Néhány olvasó bizonyos részeket túlságosan tudományosnak vagy sűrűnek talált, és kritikával illették a túlzott tudományos tartalom beemelését, ami ronthatja az általános élményt. A könyv címével kapcsolatban vegyesek az érzések, egyesek zavarónak találták. Néhány olvasó azt is megjegyezte, hogy az ismétlődő mondatok, például a „Kedves Olvasók” megszólítás irritáló lehet. Összességében, bár a könyv mélyen belátó, egyes részei nem minden olvasónak tetszenek.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

There Plant Eyes: A Personal and Cultural History of Blindness

Könyv tartalma:

Homérosztól Helen Kellerig, a Dűne-től Stevie Wonderig, a Braille-írás feltalálásától az echolokáció tudományáig M. Leona Godin a vakság lenyűgöző történetét tárja elénk, összefonva azt saját történetével, amelyben fokozatosan elveszítette látását.

A There Plant Eyes azt vizsgálja, hogy a vakság miként alakította szemközpontú kultúránkat, megkérdőjelezve a mélyen gyökerező elképzeléseket arról, hogy mit jelent „vaknak” lenni. A vakságot évezredek óta olyan dolgok jelölésére használják, mint a gondolatlanság („vakhit”), az irracionalitás („vak düh”) és az öntudatlanság („vak evolúció”). Ugyanakkor a vak embereket úgy állították be, mint akik különleges képességekkel rendelkeznek az elvesztett látásért cserébe (John Milton költői adottságaitól kezdve a képregényhős Daredevil felfokozott érzékeiig).

Godin - aki tízéves korában kezdte elveszíteni látását - megvilágítja mind a vakság állapotának, mind a körülötte generációk során kialakult mítoszoknak és elképzeléseknek gyakran meglepő történetét. A művészetben és a kultúrában megjelenő vakság elemzését (a Lear királytól a Star Warsig) a vakság tudományának és az akadálymentesítés kulcsfontosságú fejleményeinek (a fehér bot, a dombornyomás, a digitális technológia) tanulmányozásával ötvözi, hogy egy élénk személyes és kulturális történetet rajzoljon.

A műfajt meghazudtoló mű, a There Plant Eyes (Növényszemek) feltárja, hogy a vakság és a látás mennyire alapvető fontosságú az emberiség önmaga és a világ megértésében.