There Plant Eyes: A vakság személyes és kultúrtörténete

Olvasói vélemények

M. Leona Godin There Plant Eyes című könyve a vakság sokoldalú feltárása, amely a kultúrtörténetet, az irodalmi elemzést és a személyes elbeszélést vegyítve kérdőjelezi meg a vakság társadalmi megítélését. A könyvet magával ragadó írói stílusa, humora és tudományos alapossága miatt dicsérik, miközben komoly témákat dolgoz fel közérthetően.

A könyv gyönyörűen megírt és rendkívül kreatív, gazdag, magával ragadó prózája ötvözi az irodalmat, a memoárokat és a tudományos hivatkozásokat. A könyv a vaksággal kapcsolatos témák széles skáláját tárgyalja történelmi és kulturális szempontból, miközben személyes történeteket és humort is belesző. Az olvasók egyszerre találják tanulságosnak és szórakoztatónak, új nézőpontot kínál a vakságról, és megkérdőjelezi az előítéleteket.

Egyes kritikusok szerint a tudományosság egyes részei sűrűek vagy túlságosan tudományosak, ami a könyvből való kilépés pillanataihoz vezetett. Kritika érte a cím hatékonyságát és néhány stilisztikai döntést, például az olyan kifejezések ismétlődő használatát, mint a „Kedves Olvasók”. Néhány olvasó elégedetlenségét fejezte ki bizonyos történelmi értelmezésekkel kapcsolatban, és azt sugallta, hogy egyes tartalmakat meg lehetett volna rövidíteni az érthetőség érdekében.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

There Plant Eyes: A Personal and Cultural History of Blindness

Könyv tartalma:

Homérosztól Helen Kellerig, a Dűne-től Stevie Wonderig, a Braille-írás feltalálásától az echolokáció tudományáig M. Leona Godin a vakság lenyűgöző történetét tárja fel, összefonva azt saját történetével, amelyben fokozatosan elveszítette látását.

"(A kritika, a memoár és az érdekérvényesítés elgondolkodtató keveréke." -- The New Yorker

A There Plant Eyes azt vizsgálja, hogy a vakság hogyan alakította szemközpontú kultúránkat, megkérdőjelezve a mélyen gyökerező elképzeléseket arról, hogy mit jelent "vaknak" lenni. A vakságot évezredek óta olyan dolgok jelölésére használják, mint a gondolkodásmentesség ("vakhit"), az irracionalitás ("vak düh") és az öntudatlanság ("vak evolúció"). Ugyanakkor a vak embereket úgy állították be, mint akik különleges képességekkel rendelkeznek az elvesztett látásért cserébe (John Milton költői adottságaitól kezdve a képregényhős Daredevil felfokozott érzékeiig).

Godin - aki tízéves korában kezdte elveszíteni látását - megvilágítja mind a vakság állapotának, mind a körülötte generációk során kialakult mítoszoknak és elképzeléseknek gyakran meglepő történetét. A művészetben és a kultúrában megjelenő vakság elemzését (a Lear királytól a Star Warsig) a vakság tudományának és az akadálymentesítés kulcsfontosságú fejleményeinek (a fehér bot, a dombornyomás, a digitális technológia) tanulmányozásával ötvözi, hogy egy élénk személyes és kulturális történetet rajzoljon.

A műfajt meghazudtoló mű, a There Plant Eyes (Növényszemek) feltárja, hogy a vakság és a látás mennyire alapvető fontosságú az emberiség önmaga és a világ megértésében.