Through a Glass Brightly: A tudomány segítségével láthatjuk fajunkat olyannak, amilyenek valójában vagyunk

Olvasói vélemények

A könyv az emberi természet tudományos alapokon nyugvó, egyszerű feltárása, amely nélkülözi a lekezelő hangnemet, miközben kritikus igazságokkal foglalkozik. A 16 fejezet az emberi lét különböző aspektusait boncolgatja, és összehasonlítja tulajdonságainkat más főemlősökével, miközben megkérdőjelezi a bevett hiedelmeket is.

Magával ragadó, közvetlen és élvezetes írói stílusa friss nézőpontot kínál a tudományról és az emberiségről, nyitott gondolkodásra ösztönöz, és jól felépített érvelést mutat be a régi paradigmák ellen.

Nem biztos, hogy a legfelsőbb lényben erősen hívő olvasóknak tetszeni fog, mivel a tudományos nézőpontokat és igazságokat helyezi előtérbe a hitre épülő érvekkel szemben.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Through a Glass Brightly: Using Science to See Our Species as We Really Are

Könyv tartalma:

Az emberek régóta úgy tekintenek magukra, mint a világegyetem központjára, Isten szeme fényére, különlegesen teremtett teremtményekre, akik valahogy a természeti világ felett és azon túl állnak. Ez a szemlélet - saját egyedülálló önfontosságunk tartós paradigmája - éppoly veszélyes, mint amennyire hamis.

A Through a Glass Brightly című könyvében David P. Barash neves tudós feltárja azt a folyamatot, amelynek során a tudomány az idők során "lekicsinyítette" az emberiséget, és azt, hogy az emberiség hogyan reagált erre. Egy jó paradigmát nehéz elveszíteni, különösen akkor, ha a helyébe lépő paradigma miatt sebezhetőbbnek és kevésbé különlegesnek érezzük magunkat. És mégis, ahogy a tudomány fejlődött, úgy találjuk magunkat - akár tetszik, akár nem - megfosztva számos legkedvesebb hiedelmünktől, és szembesülve az elveszett paradigmák sorával.

Barash a "régi" és "új" paradigmák köré építi érvelését, amelyek meghatározzák az emberiség helyét a világegyetemben. Ez az új paradigmák sora provokatív kinyilatkoztatásoktól kezdve azon kérdésekig terjed, hogy vajon az emberi lényeket jól tervezték-e, hogy a világegyetem valahogy a mi fajunkkal együtt jött-e létre (az úgynevezett antropikus elv), hogy maga az élet eredendően törékeny-e, és hogy a Homo sapiens egy napon genetikailag egyesülhet-e más fajokkal (és hogy ez mit jelentene az önképünkre nézve). Ahelyett, hogy sötét üvegen keresztül látnánk magunkat, a tudomány lehetővé teszi számunkra, hogy végre fényesen és pontosan érzékeljük erősségeinket és gyengeségeinket, így az elveszett paradigmákból nyert bölcsesség lesz. Az eredmény egy bátorító, figyelemre méltóan reményteljes kép arról, hogy kik is vagyunk valójában.