Time to Think

Olvasói vélemények

Hannah Barnes könyve alapos vizsgálatot nyújt a fiatalkori nemi diszfória kezeléséről, különös tekintettel az Egyesült Királyságban működő Tavistock klinika gyakorlatára. Jelentős aggályokat vet fel a jelenlegi kezelési megközelítések megfelelőségével és biztonságával kapcsolatban, megvizsgálja a mentális egészségre gyakorolt hatásokat és az orvosi beavatkozások lehetséges hosszú távú következményeit. Az elbeszélés egyszerre tényszerű és elgondolkodtató, így figyelemre méltó kiegészítője a nemi identitással és a kezelési lehetőségekkel kapcsolatos diskurzusnak.

A könyv jól kutatott, kimerítően dokumentált, és a nemi diszfória kezelésével kapcsolatos különböző nézőpontokat mutat be. Számos kritikus megjegyezte, hogy a szerző igazságos, kiegyensúlyozott és képes rávilágítani a mainstream vitákban gyakran figyelmen kívül hagyott fontos igazságokra. A könyvet alapvető olvasmánynak tartják azok számára, akiket érdekel a nemi ideológia összetettségének és a fiatalokra gyakorolt hatásának megértése, és értékes betekintést nyújt a jelenlegi kezelési modellek korlátaiba és következményeibe.

Néhány olvasó ismétlődőnek találta a könyvet, megjegyezve, hogy bár az információk jelentősek, tömörebben is bemutathatta volna őket. Aggodalomra ad okot az is, hogy a könyv sűrűsége egyes olvasókat elriaszthat. Továbbá a nyugtalanító téma és az intézményi kudarcok ábrázolása egyesek számára riasztó lehet, mivel súlyos következményekre utal az e területen folytatott egészségügyi gyakorlatra nézve.

(73 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

'Erre való az újságírás' - Observer

.

Time to Think a szalagcímek mögé bújik, hogy feltárja az igazságot az NHS zászlóshajójának számító, gyermekek számára nyújtott nemi szolgáltatásról.

Az észak-londoni Tavistock and Portman Trustban működő Gender Identity Development Service (GIDS) kezdetben azért jött létre, hogy - nagyrészt - beszélgető terápiákat nyújtson a nemi identitásukat megkérdőjelező fiataloknak. Az elmúlt évtizedben azonban a GIDS több mint ezer gyermeket - némelyikük már kilenc éves korában - utalt be pubertáskorukat gátló gyógyszeres kezelésre. Ugyanebben az időszakban a GIDS segítségét kérő fiatalok száma robbanásszerűen megnőtt, huszonötszörösére. A páciensek profilja is megváltozott: a nagyrészt pubertás előtt álló fiúkból többnyire serdülő lányok lettek, akik gyakran más nehézségekkel küszködtek.

Miért változtak meg a betegek ilyen drámaian? Vajon ezeknek a szorongó fiataloknak az volt a legjobb, ha pubertásblokkolókat, majd keresztnemű hormonokat szedtek, amelyek visszafordíthatatlan változásokat okoznak a szervezetben? Míg néhány fiatal a blokkoló szedése után úgy tűnt, hogy jobban fejlődik, sokan úgy tűnt, hogy rosszabbul vannak. Volt elég klinikai bizonyíték arra, hogy ilyen mélyreható orvosi beavatkozásokat indokoljon olyan fiatalok életében, akiknek annyi mással is meg kellett küzdeniük?

Ez a sürgős, lelkiismeretes és drámai könyv elmagyarázza, hogy - néhány volt munkatárs szavaival élve - a GIDS egy súlyos orvosi botrány színhelye volt, amelyben az ideológiai aggályok elsőbbséget élveztek a klinikai gyakorlattal szemben. Hannah Barnes díjnyertes újságíró példátlan módon több ezer oldalnyi dokumentumhoz, köztük belső e-mailekhez és nem publikált jelentésekhez, valamint jóval több mint száz órányi személyes vallomáshoz jutott hozzá a GIDS klinikusaitól, volt szolgáltatáshasználóktól és a Tavistock vezető személyiségeinek tanúvallomásaiból. Az eredmény egy nyugtalanító és megragadó példázat napjainkra.