Értékelés:

Dr. Bettina L. Love könyve az oktatási rendszer rendszerszintű rasszizmusának erőteljes vizsgálata, és felhívás az abolicionista tanításra, amely a fekete és barna diákok méltóságának és lehetőségeinek védelmezője. A könyvet dicséret övezi éleslátó, jól kutatott és hozzáférhető tartalma miatt, ami értékes forrássá teszi a pedagógusok és az igazságosság szószólói számára. Egyes kritikák azonban rámutatnak az empirikus bizonyítékok és a megvalósítható ajánlások hiányára, ami arra utal, hogy a könyv inkább azoknak szól, akik már osztják a nézeteit.
Előnyök:A könyv jól kutatott, tele van történelmi tényekkel, és éleslátó kritikát fogalmaz meg az oktatási rendszerrel kapcsolatban. Sok olvasó átalakítónak és a pedagógusok számára szükséges felhívásnak találta. Világos és közérthető nyelvezetet használ, hogy széles közönséghez eljusson, és a marginalizált közösségek ellenálló képességét ünnepli. A könyvet értékes forrásként ajánlják pedagógusok, politikai döntéshozók és közösségi vezetők számára is.
Hátrányok:A kritikusok szerint a könyv nem tartalmaz elegendő empirikus bizonyítékot, és nem biztos, hogy hatékonyan meggyőzi azokat, akik nem értenek egyet a nézeteivel. Egyesek szerint túlságosan kritikus, anélkül, hogy konkrét utat mutatna a rendszerszintű változáshoz. Emellett néhány olvasó aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az érzelmi hangvétel háttérbe szoríthatja az oktatási szándékot, és inkább „szónoklatnak”, mintsem tudományos értekezésnek minősítették.
(114 olvasói vélemény alapján)
We Want to Do More Than Survive: Abolitionist Teaching and the Pursuit of Educational Freedom
Az oktatási igazságossághoz vezető út minden diák számára - amely arra ösztönzi a tanárokat, a szülőket és közösségeiket, hogy vegyék át az abolicionisták lázadó szellemét és bátor és kreatív módszereit. Bettina Love pedagógus azt állítja, hogy az amerikai oktatási rendszert a színesbőrű gyermekek szenvedése tartja fenn, és abból profitál.
A reformerek túlélési taktikákat kínálnak tesztkészségek, betűszavak, grit-laborok és jellemnevelés formájában, amelyeket ő az oktatási túlélőkomplexumnak nevez. Az oktatási túlélőkomplexum lebontásához és az oktatási szabadság - nem a reform - eléréséhez az oktatóknak, a szülőknek és a közösségi vezetőknek egy abolicionista képzelőerejével, eltökéltségével, bátorságával és sürgősségével kell megközelíteniük az oktatást. Love diákként és tanárként szerzett tapasztalataira támaszkodva kiemeli azokat a fiatal közösségi vezetőket, művészeket és aktivistákat, akik a társadalmi változások és a befogadás mellett szállnak síkra.
Meggyőzően érvel amellett, hogy a pedagógusoknak meg kell tanítaniuk a diákokat a faji erőszakról, az elnyomásról, valamint arról, hogyan érhetnek el fenntartható változást közösségeikben radikális polgári kezdeményezések és mozgalmak révén. Végezetül bemutatja, hogy a fiatal vezetők hogyan bővítik a polgári szerepvállalásról és az interszekcionális igazságosságról alkotott elképzeléseinket az olyan abolicionisták, mint Ella Barker, Bayard Rustin és Fannie Lou Hamer példáját felhasználva.