Toll és tinta boszorkányság: Szerződések és szerződéskötés az amerikai indiánok történetében

Olvasói vélemények

A könyv az amerikai indián szerződések összetett történetét tárgyalja, kiemelve azok jelentőségét mint kormányok közötti megállapodások, annak ellenére, hogy gyakran tisztességtelenek vagy csalárdak voltak. Míg egyesek dicsérik, hogy fényt derít egy elhanyagolt témára, mások bírálják, hogy elfogult, a történelmi eseményeket túlzottan leegyszerűsítő elbeszélést nyújt.

A könyv hatékonyan hívja fel a figyelmet az amerikai indián szerződésekre és azok fontosságára az őslakos népek szuverén státuszának elismerésében. Kiválasztott szerződéseken keresztül szemlélteti e megállapodások összetettségét és jelentőségét az Egyesült Államok történelmében.

A kritikusok szerint a könyv egydimenziós szemléletet nyújt, amely az európaiakat teljesen negatívan, az indiánokat pedig ártatlan áldozatként ábrázolja, és hiányzik az árnyalt megközelítés. Azt mondják, hogy személyes elfogultságok befolyásolják a történelmi elbeszélést, és az olvasók azt is kifejezik, hogy a történelmi kontextus megértését segítő egyértelműbb térképeket szeretnének.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Pen and Ink Witchcraft: Treaties and Treaty Making in American Indian History

Könyv tartalma:

Az indián népek mintegy négyszáz szerződést kötöttek az Egyesült Államokkal az amerikai forradalom és 1871 között, amikor a Kongresszus betiltotta őket. Kilenc szerződést kötöttek a Konföderációval, valamint számtalan másikat az évszázadok során Spanyolországgal, Franciaországgal, Nagy-Britanniával, Mexikóval, a Texasi Köztársasággal, Kanadával, sőt Oroszországgal is, nem is beszélve az egyes gyarmatokról és államokról. Utólag visszatekintve a szerződések jól szervezett lépéseknek tűnnek a kisajátítás és a birodalom útján. A valóság ennél sokkal bonyolultabb volt.

A Pen and Ink Witchcraft című könyvében Colin G. Calloway, a kiváló indián történész elmeséli az észak-amerikai indiánok és birodalmi ellenfeleik, különösen az Egyesült Államok közötti diplomácia történetét. A szerződések kulturális találkozások és emberi drámák voltak, mindegyiknek megvoltak a maga szereplői és ellentétes napirendjei. Megjegyzi, hogy sok szerződés nem földet, hanem kereskedelmet, barátságot és a viták rendezését érintette. Távolról sem voltak egyoldalúak, hanem az indiánok kulturális és földrajzi terepén tárgyalták őket. Amikor a mohawkok az 1600-as évek elején holland kereskedőket fogadtak, a barátsági szerződést egy párhuzamos lila gyöngysorokkal díszített wampumövvel pecsételték meg, amely azt jelképezte, hogy a felek egymás mellett, egyenrangú félként utaznak ugyanazon a folyón. Az amerikai köztársaság azonban a szerződéskötést egyre inkább az indiánok területére való behatolás eszközévé tette. Calloway ezt a folyamatot követi nyomon, a Fort Stanwix (1768), New Echota (1835) és Medicine Lodge (1867) szerződésekre összpontosítva, olyan események mellett, mint az 1701-es montreali béke és a Fort Laramie (1851 és 1868) szerződések. Elemzése azt mutatja, hogy a bennszülött vezetők aligha voltak átverők. A tárgyalásokról készült feljegyzések - írja - azt mutatják, hogy "az indiánok gyakran felértek gyarmatosító társaikkal diplomáciai érzékükben, és a szó szoros értelmében megpróbálták tartani a pozíciójukat".".

Calloway írása szerint mindegyik szerződésnek megvan a maga története, de együttesen gazdag és bonyolult történetet mesélnek az amerikai történelem azon pillanatairól, amikor a civilizációk összeütköztek.