History and Drama
Arisztotelész takaros felosztása ellenére (Poétika, 9. fejezet) a történészek és a drámaírók egyaránt igényt tartanak a múlt ábrázolására - vitathatóan az ókor óta, de minden bizonnyal a reneszánsz óta.
Egy olyan időszakban, amikor a narratológia kihívást jelent a történetíróknak, hogy megkülönböztessék „emplotmentjeiket” (White) az irodalmi kitalációktól, ez a tizenhárom esszéből álló gyűjtemény friss szemmel vizsgálja a történeti-politikai tudás irodalmi előállítását, valamint a valóság és a fikció bonyolultságát. A Németországban, Ausztriában, Oroszországban és az Egyesült Államokban tanító szakértők által írt cikkek alapos értelmezést nyújtanak a kora újkori drámáról (a klasszikus időkre és a 19.
századra való tekintettel) mint ideológiai platformról, amely éppúgy nyitott a királyi önalakításra és szoteriológiára, mint a történelmi értelmezés eszközeinek és céljainak travesztálására és felforgatására. A metapoétikai és historiozófiai szempontok összehasonlító elemzése a drámát mint transznacionális jelenséget is megvilágítja, rámutatva annak a kulturális hálónak a jelentőségére, amely a sokszínű francia, orosz, angol, olasz és holland szövegpéldákat összeköti.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)