Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv értékes kiegészítője a bibliográfiának mind a tudományos olvasók, mind a holokauszt irodalma és művészete iránt érdeklődők számára. Átgondolt elemzést nyújt a holokauszttal kapcsolatos legfontosabb művekről, ami értő olvasmánnyá teszi.
Előnyök:⬤ Hasznos kiegészítője a tudományos bibliográfiának
⬤ jelentős művek lebilincselő elemzése
⬤ tömör és átgondolt kritikák
⬤ a terület elismert szerzője
⬤ további olvasmányokra vonatkozó ajánlásokat tartalmaz.
Hátrányok:Nem történeti beszámoló; nem biztos, hogy vonzó azoknak, akiket nem kifejezetten a holokauszt témája érdekel.
(1 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
History and Memory After Auschwitz: Conspiracy Cultures from Outerspace to Cyberspace
Könyv tartalma:
Az emlékezet és a történelem közötti viszony az utóbbi időben viták tárgyává vált, és ennek a vitának a következményei különösen aggasztóak esztétikai, etikai és politikai kérdésekben. Dominick LaCapra a történelem, az emlékezet és az etikai-politikai aggályok közötti kölcsönhatásokra összpontosít, ahogyan azok a Shoah nyomán felmerülnek.
Különösen figyelemre méltóak Albert Camus A bukás című novellájának, Claude Lanzmann Shoah című filmjének és Art Spiegelman Maus című "képregényének" elemzései. LaCapra a német újraegyesítést követő történészvitát, valamint a pszichoanalízis szerepét a történelmi megértésben és a kritikai elméletben is vizsgálja.
Hat esszében LaCapra egy sor összefüggő kérdéssel foglalkozik. Vannak-e olyan élmények, amelyek traumatikus jellege blokkolja a megértést és megzavarja az emlékezetet, miközben olyan késői hatásokat váltanak ki, amelyek hatással vannak a múlt feldolgozására tett kísérletekre? Vannak-e olyan események, amelyek erkölcsi és reprezentációs problémákat vetnek fel még olyan csoportok vagy egyének számára is, akik nem voltak közvetlenül érintettek bennük? A közvetlenebbül érintetteknek van-e különleges felelősségük a múlt és a múltra való emlékezés módja iránt a jelenben? Meghatározhatja-e, illetve meg kell-e határoznia magát a történetírásnak tisztán tudományos és szakmai módon, amely elhatárolódik a nyilvános emlékezéstől és annak etikai következményeitől? Van-e magának a művészetnek különleges felelőssége a traumatikus eseményekkel kapcsolatban, amelyek továbbra is értékkel és érzelmekkel töltődnek meg?
