Értékelés:

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
History and Eschatology: The Presence of Eternity
Rudolf Bultmann a huszadik század legnagyobb hatású újszövetségi tudósa maradt. Szigorú forrás- és formakritikát párosít kérlelhetetlen historizmussal, miközben szilárd, kihívást jelentő és releváns teológiát fogalmaz meg. Bultmann nagy eredménye nem az, hogy mindenkit meggyőzött. Sokkal inkább az, hogy munkája még mindig az Újszövetség és a korai kereszténység tanulmányozásának mércéje.
Bultmann nem volt egyszerű történész, szakkritikus vagy újszövetségi teológus. Bultmann zsenialitása - és egyesek szerint Achilles-sarka - abban rejlik, hogy az egzisztenciális filozófiát stratégiai módon használta a kereszténység jelentőségének értelmezéséhez. A Történelem és eszkatológia című könyvében, amelyet először 1955-ben mutattak be Gifford-előadásként, Bultmann visszalép, hogy a történelem és a keresztény jövő közötti kapcsolatra vonatkozó nagyobb filozófiai kérdésekkel foglalkozzon, majd ezt kibővíti, hogy megvizsgálja, hogyan létezik az értelem a történelemben.
Bultmann a történelem ókori ciklikus felfogásának tárgyalásával kezdi, mielőtt a történelemfelfogás alapvető eszkatológiai váltását vizsgálná. Bultmann a zsidó-keresztény hagyománynak tulajdonítja, hogy a történelmet lineárisnak fogta fel, amelynek egyértelmű vége van, és amely Krisztus második eljövetelében csúcsosodik ki. De, ahogy Bultmann érvel, ez az új történelemfelfogás nem volt problémamentes. A korai egyház mélységes csalódottsága Krisztus visszatérésének elmaradása miatt a történelem keresztény újraértelmezését kényszerítette ki - egy teleologikus értelmezést -, amely a reneszánszban virágzott, és végül meglepő módon a marxizmusba torkollott. Bultmann szerint ez a teleológia elhanyagolja az egyén részvételét a krisztusi eseményben.
Bultmann végül Pál apostolra és Jánosra támaszkodik, hogy megkérdőjelezze ezt a tisztán teleologikus megközelítést, és a történelem és eszkatológia keresztény felfogását Krisztus történelmi eseményében alapozza meg, amely egyszerre időtlen és közvetlenül jelenvaló. Csak ezen a krisztusi eseményen keresztül, mind a múltban, mind a jövőben, talál az élet örök értelmet.