Értékelés:

Juliet Jacques „TRANS” című memoárja egy mélyen személyes és őszinte felfedezés a transznemű nőként megtett útjáról. A könyv magával ragadja az olvasót a nemi identitásról, a társadalmi kihívásokról és a személyes tapasztalatokról szóló éleslátó gondolataival, bár néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyv elakadhat a részletekben.
Előnyök:Brutálisan őszinte és magával ragadó írás. Egyedülálló perspektívát nyújt a transzneműek tapasztalatáról és a társadalmi elvárásokról. Jól kutatott és éleslátó a nemi identitással és a kapcsolódó kérdésekkel kapcsolatban. Nagyon ajánlott az intelligenciája és mélysége miatt. Sok olvasó találta tanulságosnak és értékes kiegészítőnek a transznemű elbeszélések megértéséhez.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyvből hiányzik a fókusz, és belemerül a részletekbe, ami akadályozza a központi elbeszélést. Néhányan politikailag elfogultnak vagy baloldalinak találták, és néhányan úgy érezték, hogy kutatási forrásként kevésbé hasznos. Panaszkodtak az irodalom és a média túlzott részletezésére, ami elvonja a figyelmet a szerző személyes tapasztalataiból.
(18 olvasói vélemény alapján)
Megható memoár és a transzneműek politikájának éleslátó vizsgálata.
„Erőteljes és magával ragadó... nehéz nem másnak látni (Jacques-ot), mint bátornak” -- New York Times
„Hat héttel a nemi átalakító műtét (SRS) előtt kénytelen vagyok abbahagyni a hormonok szedését. Hirtelen egészen másképp érzem magam a közelgő műtétemmel kapcsolatban.”.
2012 júliusában, 30 évesen Juliet Jacques nemi átalakító műtéten esett át -- egy folyamatról, amelyről kíméletlen őszinteséggel számolt be egy sorozatban megjelenő országos újság rovatában. A Trans a mai napig elmeséli az életét: a felnőtté válás, az önmeghatározás és a nemi politika gyorsan változó világának története.
Az egyetemről frissen kikerülve, egy zsákutcába jutott állásból menekülve írói karrierbe kezd a londoni klikkek által uralt kiadói kultúrában, amely még mindig nem ismeri az internet hatását. Egy olyan világ áruló vizein navigál, ahol még a liberális és feminista médiában is a transznemű identitást nem ismerik el, félreértik vagy rosszabb esetben meg sem értik. A művészet, a film, a zene, a politika és a foci révén Jacques mégis kezd azzá válni, akinek eddig csak képzelte, és megkezdi az átmenet folyamatát. A személyes és a politikai dolgokat egybefonva memoárja a transz-politikát alkotó viták erőteljes feltárása, olyan kérdéseké, amelyek azt ígérik, hogy újraértelmezik, mit jelent életben lenni.
A leleplező, őszinte, humoros és önironikus Trans című könyv utószót tartalmaz Sheila Heti, a How Should a Person Be? szerzőjének közreműködésével, amelyben Jacques és Heti az írás és az identitás sarkalatos pontjairól beszélgetnek.