Könyv tartalma:
Ez a kötet Szent Ciprián (200/10? -258) több értekezését mutatja be fordításban. A Donatushoz (Ad Donatum) című monológ röviddel Cyprianus 246-ban történt megkeresztelkedése után íródott, amelyben a keresztség szentségében való lelki újjászületését dicsőíti. Az irodalomkritika ezt a traktátust Szent Ágoston Vallomásainak mintájaként tartja számon. A 249-ben írt Szüzek öltözete (De habitu virginum) olyan nőkhöz ("az Egyház kertjének virágaihoz") szól, akik életüket Isten szolgálatának szentelték. Ebben a szüzességről szóló értekezésben Cypriánus óva inti ezeket a nőket a pompa keresésétől és a világiasság buktatóitól.
A 251-ben írt A bukottakról (De lapsis) azokkal a problémákkal foglalkozik, amelyekkel az egyházzal való kibékülés során találkoztak azok, akik az üldöztetés idején disszidáltak. Ezek a problémák különösen a deciánus üldözés után váltak akuttá. A katolikus egyház egysége (De unitate ecclesiae), amely nagy valószínűséggel 251-ben íródott, elsősorban a novatiusi skizma ellen irányul. Ez az értekezés tartalmazza a híres szavakat: "Nem lehet Isten az apja annak, akinek nem az egyház az anyja".
Az Úr imája (De oratione dominica), ahogy a címe is mutatja, a Miatyánk kommentárja. Sok szava és mondata Tertullianusra emlékeztet, akit Cyprianus nagyon csodált. A Demetriánushoz (As Demetrianum) a kereszténység erőteljes védelme a pogány rágalmakkal szemben. A talán 252-ben vagy később íródott Halálról (De mortalitate) gyakran úgy írják le, mint egy püspök pásztorlevelét, amellyel nyáját próbatételek és megpróbáltatások idején vigasztalja és vigasztalja.
A Munka és alamizsna (De opere et eleemosynis) egy olyan értekezés, amely 252-ben vagy még később íródhatott. Ez egy püspök meleg és szívből jövő buzdítása a nyájához, amely jó cselekedetekre buzdítja őket. A Türelem áldása (De bono patientiae), amely valamikor a 256. év folyamán íródott, gyakran úgy írják le, mint egy prédikációt, amelyet az észak-afrikai eretnek keresztség érvényességéről folytatott vita során mondtak.
A Féltékenység és irigység (De zelo et livore) az előző értekezéshez hasonlóan nagyban hasonlít a címben szereplő témáról tartott prédikációra. Valószínűleg 251 és 257 között íródott. A Fortunatushoz (Ad Fortunatum) című mű, amely tele van szentírási idézetekkel, hogy bátorítsa a keresztényt az üldöztetés idején, valószínűleg 253 és 257 között íródott. Eredeti latin nyelven ez a traktátus fontos tanúja a Szent Jeromos átdolgozásai előtti bibliai szövegnek. A Hogy a bálványok nem istenek (Quod idola dii non sint) viszonylag jelentéktelen mű, ha tartalma alapján ítéljük meg. A modern patrisztikusok komolyan kétségbe vonják hitelességét.
