A szintaxis nagy része a mozgással foglalkozik.
Ennek megfelelően a szintaxis egyik központi kérdése az, hogy miért mozognak egyáltalán az elemek, és miért mozognak bizonyos meghatározott pozíciókba. A jelenlegi szintaktikai elméletalkotás egyik erőteljes elképzelése az, hogy bizonyos morfoszintaktikai jellemzőket a pozíciójukra mozgó elemnek kell ellenőriznie, és ezáltal a mozgás kiváltójaként kell működniük.
Ez a könyv egy ilyen megközelítés megfelelőségével foglalkozik, és részletesen tárgyalja, hogy a szintaktikai elméletnek milyen módon kellene foglalkoznia a kiváltó mechanizmusokkal, milyen kiváltó mechanizmusokat kellene megengedni, és hogyan lehet több mint egy tucat nyelv különböző szerkezeteit megfelelően kezelni a kiváltó elmélet szempontjából.
