Értékelés:
Paul Feyerabend „Tudomány a szabad társadalomban” című műve kritikával illeti a tudomány dominanciáját a modern társadalomban, és a hagyományok egyenjogúsága, valamint a tudománynak az állami befolyástól való elválasztása mellett érvel. A könyv megkérdőjelezi a tudomány vélt felsőbbrendűségét, és hangsúlyozza a sokféle hit fontosságát egy szabad társadalomban.
Előnyök:A könyv magával ragadó és elgondolkodtató, új nézőpontot kínál a tudomány társadalomban betöltött szerepéről. Feyerabend érvei a hagyományok egyenlősége és a sokféle ideológia szükségessége mellett kritikus gondolkodásra ösztönöznek, és megkérdőjelezik a status quo-t. Érdekes példákat és provokatív vitát tartalmaz a tudomány és a hatalom kapcsolatáról.
Hátrányok:Egyes olvasók szélsőségesnek vagy ellentmondásosnak találhatják Feyerabend nézeteit, különösen az ideológiák közötti nagyobb versenyre való felhívását. Tudománykritikája elidegenítheti a tudományos szakembereket vagy a hagyományos nézeteket vallókat. Emellett egyes érvei túlságosan idealisztikusnak vagy a mai társadalomban kivitelezhetetlennek tűnhetnek.
(5 olvasói vélemény alapján)
Science in a Free Society
A hetvenes években egyetlen tudományfilozófiai tanulmány sem váltott ki akkora vitát, mint Paul Feyerabend Against Method című műve. Ebben a művében Feyerabend áttekinti ezt a vitát, és kritikáját a tudományos szabályok és módszerek problémáján túl a tudomány mai társadalmi funkciójára és irányára is kiterjeszti.
A könyv első részében kitartó és tiszteletlen támadást indít a tudomány nyugati presztízse ellen. Szerinte a tudósok által követelt "szakértői" fennkölt tekintély összeegyeztethetetlen minden valódi demokráciával, és gyakran csupán arra szolgál, hogy elfedje a tudományos közösségen belül berögzült előítéleteket és megosztott véleményeket. Feyerabend ragaszkodik ahhoz, hogy ezeket alá lehet és kell vetni a laikus lakosság döntőbíráskodásának, amelynek közeli érdekeit folyamatosan érintik - ahogyan azt az atomenergia-programok körüli harcok oly erőteljesen tanúsítják.
Az oktatás tartalmának sokkal nagyobb sokszínűségét követelve, hogy megkönnyítse az ilyen kérdésekben való demokratikus döntéshozatalt, Feyerabend egy lendületes intellektuális önarcképben elmeséli saját gondolatainak eredetét és fejlődését - amelyekkel Brecht, Ehrenhaft, Popper, Mill és Lakatos is sikeresen foglalkozott.
A Tudomány a szabad társadalomban markáns beavatkozás a kortárs kultúra és politika egyik legaktuálisabb vitájába.
