Értékelés:
David Stark „It's All's Too Much” című személyes memoárja a szerző kalandjain és a Beatles-szel és a 60-as évek más rocklegendáival való kapcsolatain keresztül vezeti végig az olvasót. A könyv a személyes anekdotákat tágabb kulturális kontextussal ötvözi, élénk betekintést nyújtva a kor zenei életébe. Míg sok olvasó értékeli a lebilincselő történeteket és az élénk képi világot, egyesek szerint az írásmód nem elég mély és érzelmileg lapos.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és szórakoztató történetek a Beatles-szel és más zenei ikonokkal kapcsolatos személyes élményekről.
⬤ Élénk képi világ és első kézből származó beszámolók, amelyekkel az olvasó úgy érzi, mintha részese lenne az eseményeknek.
⬤ Élvezetes fényképek, amelyek fokozzák az olvasás élményét.
⬤ A Beatles-rajongóknak és a zene szerelmeseinek szól, nosztalgikus pillantást nyújtva a korszakra.
⬤ Jól megírt és humoros, a szerző karizmáját bemutató könyv.
⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a szerző stílusa unalmas és hiányzik belőle az érzelmi mélység.
⬤ Az elbeszélés ismétlődőnek vagy unalmasnak tűnhet, és túlságosan a nevek említésére koncentrál.
⬤ Kritika, hogy a könyv nem nyújt új ismereteket az alkalmi Beatles-rajongók számára.
⬤ Néhány kritikus szerint az írás nem volt lebilincselő, és megkönnyebbülten fejezték be az olvasást.
(17 olvasói vélemény alapján)
It's All Too Much
Az "It's All's Too Much - Adventures of a Teenage Beatles Fan in the '60s and Beyond" című könyv a zeneipari veterán David Stark egyedülálló memoárja, aki a hatvanas évek Észak-Londonjában nőtt fel elkötelezett Beatles-rajongóként, és volt szerencséje számos emlékezetes alkalommal találkozni zenei hőseivel. A Yellow Submarine című film 1968-as premierjének (mindössze tizenöt évesen) kapunyitásától kezdve, amikor közvetlenül az együttes mögött ülve végül a zenekar mögött kötött ki, egészen a rendkívüli körülmények között történt egyéni találkozásokig, Stark rendkívül szórakoztató történeteket mesél számos Beatles-találkozásáról, amelyeket korábban még soha nem meséltek el.
Stark történetei nem érnek véget az 1960-as évekkel, hiszen az 1970-es években és azon túl is találkozott az összes Beatles-szel, és 2006-ban tetőzött, amikor Sir Paul McCartney a Liverpool Institute for Performing Arts-ban a dalszerzőhallgatókkal végzett munkájáért a "LIPA társává" avatta. Ismerte a néhai Sir George Martint is, akinek külön fejezetet szentel a könyvben, akárcsak John Lennon legendás Mimi nénijének, akit David meglátogatott és akivel barátságot kötött néhány hónappal Lennon 1980-as értelmetlen meggyilkolása után.
Stark egy életre szóló dobos is, aki a Trembling Wilburys tribute bandában játszik, valamint egy emlékezetes alkalommal a The Quarrymennel is játszott. Ő volt a felelős azért is, hogy a néhai Brian Epstein régi irodáján, a London Palladium mellett felállítsanak egy hivatalos kék emléktáblát; és egyike volt annak a kis csoportnak, amely 2019-ben elérte, hogy a 3 Savile Row-n elhelyezzék a régóta várt kék emléktáblát a Beatles 1969-es utolsó élő fellépésének emlékére az Apple tetején.
