Tyrant

Olvasói vélemények

A Valerio Massimo Manfredi által írt „Tyrant” kritikái a történelmi mélység és a történetmesélés elismerését, valamint a tempót és a jellemábrázolást érintő kritikákat vegyesen emelik ki. Sok olvasó úgy találta, hogy a könyv informatív olvasmány a történelmi személyiségekről és eseményekről, különösen a szirakúzai idősebb Dionüszioszra összpontosítva, míg néhányan úgy érezték, hogy a könyv szenved a párbeszédek áramlásával és a karakterek fejlődésével kapcsolatos problémáktól.

Az olvasók dicsérték az elbeszélés történelmi pontosságát és mélységét, megjegyezve, hogy egyszerre informatív és lebilincselő. Sokaknak tetszett Szicília politikai történelmének és Dionüsziosz jellemének jól megalapozott ábrázolása, és nagyra értékelték a szerző azon képességét, hogy a történelmi tényeket és a lebilincselő történetet összekapcsolja. A könyvet a történelem iránt érdeklődők számára elismerten kifizetődő olvasmánynak tartják.

A kritikusok rámutattak a fordítással kapcsolatos problémákra, amelyek miatt az elbeszélés néha összefüggéstelennek és zavarosnak tűnt. Több kritikus megemlítette a lassú tempót, különösen a könyv második felében, valamint a karakterfejlődés érzelmi mélységének hiányát, különösen Dionüsziosz belső vívódásait illetően. Néhányan úgy érezték, hogy a befejező fejezetek elsiették a jelentős eseményeket.

(19 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Egy dübörgő történelmi eposz a műfaj mesterétől. Szicília Kr.

e. 412: megkezdődik egy ember és egy szuperhatalom végtelen párharca. A férfi Dionüsziosz, aki éppen most tette magát Szirakúza zsarnokává.

A szuperhatalom Karthágó, kereskedelmi megalopolisz és a tengerek úrnője. A következő nyolc év során Dionüsziosz brutális katonai hódításai számtalan ellenséget és sok barátot vernek le, hogy Szürakuszát a szárazföldi Görögországtól nyugatra fekvő leghatalmasabb görög várossá tegyék.

Felépíti az ókor legnagyobb hadseregét, és szörnyűséges hadigépeket talál ki a karthágóiak ellen, akikkel öt háborúban fog megküzdeni. De ki volt Dionüsziosz? A történészek a legkegyetlenebb, egocentrikus despoták egyikeként ítélték el.

De a művészetek pártfogója is volt, drámaíró, költő és gyengéd szerető.