Új digitális világok: Posztkoloniális digitális humán tudományok az elméletben, a gyakorlatban és a pedagógiában

Olvasói vélemények

Roopika Risam „Új digitális világok” című könyve kritikusan vizsgálja a kolonializmus hatását a digitális humán tudományokra, és a dekolonizáció és a digitális tudás helyi megközelítése mellett érvel. A mű hozzáférhető, és értékes forrásként szolgál a digitális bölcsészettudományok fogalmainak bevezetéséhez.

A könyv jól megírt és magával ragadó, az összetett gondolatokat közérthetővé teszi. Hatékonyan betölti a gyarmatosításnak a digitális bölcsészettudományokra gyakorolt hatását érintő tudományos hiányosságot, és gyakorlati esettanulmányokat kínál. Hangsúlyozza a dekolonizáció és a helyi perspektívák fontosságát a digitális tudástermelésben.

Bár a könyv fontos meglátásokat nyújt, egyes olvasók számára kissé korlátozódhat bizonyos elméleti keretekre, és nem világos, hogy foglalkozik-e az akadémiai szférán túli, szélesebb körű következményekkel.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

New Digital Worlds: Postcolonial Digital Humanities in Theory, Praxis, and Pedagogy

Könyv tartalma:

A digitális bölcsészettudományok kialakulását a nyitottság, a hozzáférés és a tudás demokratizálása iránti elkötelezettségéért hirdették, de ez számos kérdést vet fel a faji, nemi, szexuális, fogyatékossági és nemzetiségi szempontú kihagyásokkal kapcsolatban. A posztkoloniális digitális bölcsészettudományok a digitális tudástermelésben tapasztalható egyenlőtlenségek feltárásának és orvoslásának egyik megközelítése, amely az információs korszak tudáspolitikájának része.

A New Digital Worlds nyomon követi a posztkoloniális tanulmányok és a digitális bölcsészettudományok mint tudományterületek kialakulását, és meghatározza, hogyan avatkozhatnak be a digitális korszakban a tudástermelésbe. Roopika Risam a gyarmati erőszak szerepét vizsgálja a digitális archívumok kialakulásában, valamint a posztkoloniális digitális archívumok lehetőségeit az ezzel az erőszakkal szembeni ellenállásban.

A digitális bölcsészettudományi kutatások globális szervezeteinek kolonialista dimenzióinak olvasatát kínálja, és megvizsgálja az ezen intézmények decentralizálására irányuló erőfeszítéseket azáltal, hogy hangsúlyozza a globális formációkat és az ezt a decentralizálást támogató pedagógiai megközelítéseket alátámasztó helyi gyakorlatokat. Végül Risam foglalkozik az emberi jövőképpel az új digitális világokban, értékelve, hogy a digitális humán tudományok projektjeiben használt algoritmusok és természetes nyelvfeldolgozó szoftverek hogyan termelnek univerzalista elképzeléseket az „emberről”, és azt is, hogyan lehet ellenállni ennek a jelenségnek.