New Directions in Japan's Security: Non-U.S. Centric Evolution
Miközben az amerikai-japán szövetség a hidegháború vége óta megerősödött, Japán szinte észrevétlenül más partnerekkel is épített biztonsági kapcsolatokat, és ezzel csökkentette az USA központi szerepét Japán biztonságában. Ez a könyv megmagyarázza, hogy ez miért történik.
Japán a hidegháború idején biztonsági izolacionizmust folytatott, de az USA kivétel volt. Japán amerikai támaszpontokat fogadott és közös hadgyakorlatokat tartott, még akkor is, amikor kerülte a kapcsolatokat más hadseregekkel. Japán kivételt tett a fegyverexporttilalom alól is, hogy engedélyezze az USA-ba irányuló exportot. A hidegháború vége óta azonban Japán biztonsága csendes átalakuláson ment keresztül, eltávolodva az USA-ra mint egyedüli biztonsági partnerre való kizárólagos összpontosítástól. Tokió elkezdte diverzifikálni biztonsági kapcsolatait. Ez a könyv nyomon követi és magyarázza ezt a diverzifikációt. Az ország biztonsági párbeszédet kezdeményezett ázsiai szomszédaival, vezető szerepet vállalt a regionális többoldalú biztonsági együttműködés előmozdításában, és kétoldalú biztonsági kapcsolatokat kezdett kiépíteni számos partnerrel, Ausztráliától és Indiától az Európai Unióig. Japán még a fegyverexportra és a nem amerikai partnerekkel való közös fejlesztésre vonatkozó tilalmát is feloldotta. Ez a szerkesztett kötet az Egyesült Államokkal való folyamatos, sőt talán még növekvő biztonsági (kölcsönös) függőség mellett az USA-nak ezt a csökkenő központi szerepét is vizsgálja.
A New Directions in Japan's Security (Új irányok Japán biztonságában) című kötet alapvető forrás a Japán nemzetbiztonságával foglalkozó tudósok számára. Szélesebb körben is érdekelni fogja azokat, akik meg akarják érteni, hogy Japán miért alakít ki nem amerikai irányokat a biztonsági stratégiájában.
