Értékelés:
A memoár mélyen személyes és nyers beszámoló a szerzőnek a falási zavarral, valamint a testkép és a társadalmi nyomás tágabb értelemben vett kérdéseivel folytatott küzdelmeiről. Míg sok olvasó erőt adónak és átélhetőnek találta, különösen a hasonló tapasztalatokkal rendelkezők számára, mások úgy érezték, hogy nem elég mélyreható a problémái kiváltó okainak feltárása, és néha túlságosan is a triviális részletekre koncentrált.
Előnyök:A könyvet dicsérik gyönyörű írásmódja és nyers őszintesége miatt, amely erőt adó hangot ad azoknak, akik a falási zavarral küzdenek. Sok olvasó értékelte egy kevésbé tárgyalt étkezési zavar ábrázolását, és átérezhetőnek találta, különösen a folyamatos küzdelmek realisztikus ábrázolását, amelyeknek nincs rendezett megoldása. A szerző őszintesége és a testképpel kapcsolatos társadalmi nyomás feltárása a memoárban sokakkal rezonált, reményt és kapcsolatot nyújtva a hasonló kihívásokkal küzdők számára.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy találta, hogy a memoár időnként nem volt koncentrált, túlságosan részletesen foglalkozott a kisebb eseményekkel, miközben hiányzott a mögöttes pszichológiai problémák mélyebb feltárása. A kritikusok megjegyezték, hogy a szerző nézőpontja kiváltságosnak tűnt, és néhányan úgy érezték, hogy az emlékirat nem nyújtott kielégítő megoldásokat vagy betekintést a problémáiba, így több mélységre és megértésre vágytak.
(73 olvasói vélemény alapján)
Empty: A Memoir
A This American Life szerkesztője feltárja a titkos falás-evés kegyetlen történetét, amely meghatározta kamaszkorát, és még mindig formálja őt.
"Története a kényszerről és a gyógyulásról őszinte és erőteljes." - People
A MARIE CLAIRE AZ ÉV EGYIK LEGJOBB KÖNYVÉNEK NEVEZTE
Susan Burton csaknem harminc éven át rejtegette az étel iránti megszállottságát és a kényszeres evés és éhezés titkos életét, amely uralta a kamaszkorát. Ez a könyörtelenül őszinte, vadul intelligens történet arról, hogyan élt együtt mind az anorexiával, mind a falási zavarral, hogyan lépett túl a szégyenérzetén, és hogyan tanulta meg elmondani a titkát.
Amikor Burton tizenhárom éves volt, stabil életét Michigan külvárosában a feje tetejére állította a szülei hirtelen válása, és ő az anyjával és a nővérével Coloradóba költözött. Ezt a nyugatra költözést kalandként és lehetőségként ragadta meg, hogy a középiskolai stréberből népszerű tinilánnyá váljon. De a szülei szakításának következményei között a soványságra való öröklött fixáltsága "különlegességből patológiává vált".
Susan az anorexia és a falásrohamok fájdalmas körforgásába került, amely egy földalatti réteget képezett napsütötte életében. Sikerről sikerre haladt - a Yale-re járt, rögtön az egyetem után álommunkát kapott egy magazinnál, és feleségül ment a főiskolai barátjához. De a főiskolán a kényszeres evés egyre rosszabb lett - zabált, megesküdött, hogy ez lesz az utolsó alkalom, majd órákkal később újra megtette -, és miután lediplomázott, anorexiába süllyedt, ami az "evésről való leszokás" kísérlete volt.
A falásrohamok sokkal elterjedtebbek, mint az anorexia vagy a bulimia, de kevesebb kutatás és kevés történetírás segít megérteni. Susan Burton fanyar, lélekbemarkoló prózában csap le az ilyen jellegű elbeszélések fontosságára, és elmeséli a vágyakozás, a kényszer és a nehezen kiérdemelt önfeltárás felemelő történetét.
