Utószó

Eredeti címe:

Afterword

Könyv tartalma:

Az utószó egy hosszú vers töredékekben, néhány hosszú verssor mintegy át van hajtva a következő sor(ok)ra a lapon, mint Walt Whitman, Carl Sandburg és Allen Ginsberg esetében. Hosszú vers töredékekben, de úgy is felfogható, mint egy verssorozat: emlékek és meditációk, álmok és (jobb szó híján) látomások. Egyre inkább a pusztítás és a pusztulás képei szállják meg: a természet, az állatok, az emberiség képei; ezeket a képeket a nyitó részek előrevetítik. A szöveg végén a negatív hangsúly önmagával szemben és önmaga ellen „fordul” az átmenet nyelvére. Ez a vers a határokkal és a határok lehetséges túllépésével vagy meghaladásával foglalkozik.

„David Miller írása - vers, próza, recitatif a próza és a vers határán - sajátos. Hangvétele egyedülálló: spirituális belátás és bölcsesség, amely társalgási, sőt, eldobott mondatokban van megalapozva. Ugyanakkor az írás egy André du Bouchet-val, Paul Celannal, japán mesterekkel és más írókkal - akik olyan teret foglalnak el, ahová a hagyományos műfajok nem érnek el - kapcsolatba hozható poétikába tartozik, és hallgatólagos kapcsolatban van velük.” -Anthony Rudolf

„David Miller azt írja: „minden olyan írásnak, amely a spirituálissal foglalkozik, dialogikusnak, ideiglenesnek és nyitottnak kell lennie, különben nem a spirituálissal való foglalkozásról beszélünk” - és Miller új szövege valóban foglalkozik a spirituálissal. Egyszerre tanult és lírai, a tanulás megértésén keresztül hozza létre a lírai megnyilatkozást. David Miller egyszerre vezet és követ - a legbölcsebb európai hagyomány szerint. Ez elsöprő teljesítmény.” -Tom Lowenstein