Olvasói vélemények
Összegzés:Jeremy Fernando „Reading Blindly” című könyve az etikus olvasás fogalmát vizsgálja, hangsúlyozva, hogy a szövegekhez nyitottan kell közelíteni, és fel kell ismerni az értelmezés szubjektív jellegét. A könyv filozófiai szemüvegen keresztül arra hívja fel az olvasót, hogy gondolja át a szövegekhez való viszonyát és magát az olvasás aktusát, az olvasást olyan folyamatként pozicionálva, amely eredendően az olvasó egyedi tapasztalataihoz és perspektíváihoz kötődik.
Előnyök:A könyv mély elmélkedésre ösztönöz az olvasás és az értelmezés természetéről, megkérdőjelezi a bevett filozófiai bizonyosságokat, és támogatja a szövegek megértésének etikai keretét. Különböző gondolkodók jelentős műveivel foglalkozik, ami intellektuálisan ösztönzővé teszi. Az olvasókat saját szövegeik újbóli áttekintésére és vizsgálatára hívja fel, elősegítve az olvasás és a megértés közötti folyamatos párbeszédet.
Hátrányok:A sűrű filozófiai megközelítés egyes olvasók számára kihívást jelenthet. Egyes kritikusok úgy találhatják, hogy az érvek absztrakt jellege inkább zavarhoz, mint egyértelműséghez vezethet, az etikai olvasás hangsúlyozása pedig túlságosan megterhelőnek vagy szubjektívnek tűnhet.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Reading Blindly: Literature, Otherness, and the Possibility of an Ethical Reading
Könyv tartalma:
A Reading Blindly (Vakon olvasni) megkísérli elképzelni az olvasás etikájának lehetőségét - az „olvasás” alatt a másikhoz való viszonyt értjük, amely minden szemantikai vagy formai azonosítás előtt történik, és ezért minden olyan kísérlet előtt, amely arra irányul, hogy az olvasottat az olvasóhoz igazítsuk. Ezért az „olvasás” a hermeneutika klasszikus hagyományában már nem értelmezhető úgy, mint egy meghatározott szabályrendszer szerinti megfejtés, mivel ez csak egy minimális megfeleltetést vagy kapcsolatot adna az olvasó és az olvasott között. Valójában az „olvasás” már nem értelmezhető aktusként, mivel egy aktus szükségszerűen ráerőltetné az olvasó szabályait annak szerkezetére, amivel (s)találkozik; más szóval az olvasó ráerőltetné magát a szövegre. Mivel nem aktus és nem is szabályok által szabályozott művelet, az „olvasást” egy mással való találkozás eseményének kell gondolnunk - pontosabban egy olyan mással, amely nem az olvasó által azonosított másik, hanem minden azonosító meghatározottsághoz képest heterogén. Mivel az „olvasás” egy meghatározhatatlan mással való találkozás - egy mással, aki más, mint más -, az „olvasás” ezért feltétel nélküli reláció, tehát a viszonyulásnak nincs rögzített tárgya. Ezért az „olvasás” állíthatjuk, hogy az etikai viszony par excellence.
Mivel az "olvasás" egy reláció előtti relacionalitás, amivel az olvasó találkozik, az azonban csak minden jelenség előtt találkozhat: az "olvasás" tehát egy nem-jelenséges esemény, vagy akár minden fenomenalitás feloldásának eseménye. Ez az olvasás radikális újraalkotása, amely a vakságot mint olyasmit tételezi, amely egyszerre teszi lehetővé az olvasás létrejöttét és egyben annak korlátja is. Mivel az olvasásnak mindig van egy választási aspektusa - az embernek választania kell, hogy nyitott maradjon a másik lehetőségére -, a Vakon olvasás, kiterjesztve, az etika újragondolása is; folyamatosan szem előtt tartva egy olyan etika megfogalmazásának lehetetlenségét, amely nem előíró jellegű. Ezért a Reading Blindly végső soron kísérlet a lehetetlenre: az olvasásról mint eseményről beszélni. És mivel ez nem elméletileg megfogalmazható - nehogy előíró elméletté váljon -, a Reading Blindly az olvasás mint olvasás, az olvasáson keresztül történő olvasás pozicionálása, ahol a szövegek olvasása magának az olvasásnak a próbaterülete. Látszólag a Reading Blindly az irodalom és a filozófia metszéspontjain dolgozik; és azokat az olvasókat fogja érdekelni, akik bármelyik tudományággal foglalkoznak. Mivel azonban az olvasás egy reláció előtti viszonyulásként konstituálódik újra, egyben magának a kommunikációnak az újragondolását is jelenti - a köztes tér újragondolását; a közeget, amelyben minden kommunikáció zajlik -, és ezen keresztül magát az egymással, a másikkal való kommunikáció lehetőségét.
Mint ilyen, ez a mű végső soron meditáció az irodalom és a filozófia végességéről és külsőségéről - megkérdőjelezve magát a megfelelés és a relacionalitás lehetőségét - és ezáltal magát a tudást. Mert minden, ami felvethető, az az, hogy az olvasás mindenekelőtt annak elismerése, hogy a szöveg végső soron megismerhetetlen; ahol az olvasás pozicionálás, és amely semmi másnak nem teszi ki magát - és semmihez sem hűséges -, mint az olvasás lehetőségének.
