Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 9 olvasói szavazat alapján történt.
Eredeti címe:
Selected Writings on Client Centered Therapy: Becoming a Person, Significant Aspects of Client Centered Therapy, The Process of Therapy, and The Devel
Könyv tartalma:
Carl Rogers sok szempontból forradalmár volt. A szigorú, konzervatív otthonban nevelkedett Rogers végül olyan pszichológiai elméletet dolgozott ki, amely elsöpörte a régi hatalmi struktúrákat, és a páciensnek adta a kezelési felelősséget. Munkássága ma is fontos, mert a kapcsolatokról és az emberi lehetőségekről, valamint a pszichológiáról tanít minket. A pszichológia korábbi művelőitől, például Sigmund Freudtól vagy Carl Jungtól eltérően Rogers nem dolgozott ki egységes elméletet az emberi tudatról. Munkája nem a tudattalan ösztönökre, a kollektív emlékezetre vagy a rejtett impulzusokra összpontosít. Nem foglalkozik a gyermekkori emlékekkel vagy a szexualitással, kivéve, ha a páciens (vagy Rogers saját szavaival élve, a kliens) nem akar ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Ehelyett Rogers arra összpontosított, amit ő az önmegvalósítás vágyának nevezett. Úgy vélte, hogy a megfelelő feltételek megteremtésével a terápia megszabadíthatja az embereket mindattól, ami visszatartja őket, hogy felfedezhessék valódi énjüket, és harmóniában élhessenek a körülöttük lévő világgal.
Rogers talán a legismertebb az általa nem direktívnak vagy kliensközpontúnak nevezett terápia kifejlesztéséről. Azt állította, hogy az emberek eredendően jók, és rendelkeznek azzal a képességgel, hogy meggyógyítsák magukat, még akkor is, ha komolyan elszakadtak a valóságtól. Ez a fajta gyógyulás azonban nem történhetett vákuumban. Rogers hangsúlyozta a terápiás kapcsolatok fontosságát, hogy az emberek bizalmat és szabadságot kapjanak a fejlődéshez, hogy elérhessék valódi lehetőségeiket.
Rogers részletesen írt az ő terápiás megközelítése és a régebbi megközelítések közötti különbségről. A hagyományos pszichológusközpontú megközelítés, érvelt, szükségszerűen problémás volt. A felülről lefelé irányuló módszer nem adott teret a pácienseknek, hogy valóban megértsék saját félelmeiket és vakfoltjaikat, vagy hogy megbirkózzanak azokkal a változásokkal, amelyeket az életükben meg kell tenniük.
A felülről lefelé irányuló módszer hiábavaló, magyarázta Rogers, mert bármilyen felismerést is mutatott be a terapeuta a kliensének, az nem igazán mélyült el benne. Ahhoz, hogy egy személy valóban integrálni tudjon egy új gondolatrendszert, készen kell állnia rá - ami gyakran azt jelenti, hogy magától kell eljutnia ezekhez a gondolatokhoz, miután hosszú időn keresztül fokozatosan leengedte a védekezését. Ezért kezdődik a kliensközpontú megközelítés a kapcsolattal, ahogy Rogers kifejti: "Ha egy bizonyos típusú kapcsolatot tudok biztosítani, a másik személy felfedezi magában a képességet, hogy ezt a kapcsolatot a növekedésre használja, és bekövetkezik a változás és a személyes fejlődés". Az ideális kapcsolat az abszolút elfogadásra épül, amelyben a kliensek elég biztonságban érezhetik magukat ahhoz, hogy elkezdjék felfedezni teljes énjüket - nem csak azt a szűk, korlátozott személyiséget, amelyet a világnak mutatnak, hanem egy teljesebb és alkalmazkodóbb ént.
A kötetben szereplő művek gazdag képet adnak Rogers elveiről. A Rogersre jellemző közérthető, magával ragadó stílusban íródtak.
Inkább beszélgetésre, mint előadásra hasonlítanak.
