Vanity Fair: A Novel Without a Hero

Olvasói vélemények

A felhasználói vélemények kiemelik, hogy Thackeray „Vanity Fair” című műve mesteri szatíra, amely ma is aktuális. A regény gazdag szereplőgárdát vonultat fel, és olyan témákat boncolgat, mint a hiúság, a társadalmi felemelkedés és az emberi természet összetettsége. Sok olvasó értékeli Thackeray éles eszét és karaktereinek mélységét, különösen az antihősnő Becky Sharpot. A könyv hossza és elavult utalásai azonban kihívást jelenthetnek a modern olvasók számára.

⬤ Magával ragadó szatíra az emberi természetről és a hiúságról szóló időtálló megfigyelésekkel.
⬤ Gazdag jellemfejlődés, különösen az olyan összetett főszereplők esetében, mint Becky Sharp.
⬤ Ügyesen felépített elbeszélés, amely éles kritikát fogalmaz meg a társadalomról.
⬤ Annak ellenére, hogy a 19. században játszódik, megőrizte aktualitását, és a mai témákat is felöleli.
⬤ Egyes kiadások hasznos magyarázatokat tartalmaznak, amelyek elősegítik a megértést.

⬤ Hosszú, több mint 800 oldal, ami az olvasók számára elkötelezettséget jelent.
⬤ Az elavult hivatkozások és az írásmód kihívást jelenthet a mai közönség számára.
⬤ Egyes kiadásokban a jegyzetek és a bevezetések rosszul szervezettek, ami megnehezíti az olvasás élményét.
⬤ Egyes olvasók lassúnak találhatják a tempót, vagy úgy érezhetik, hogy a szereplők száma túlterheli őket.

(762 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A tizenkilencedik század eleji Nagy-Britannia életéről szóló szatíra, a Vanity Fair az angol társadalmi rétegek panorámaútja, amely az opportunista Becky Sharp felemelkedését és bukását mutatja be. Ezt a „hős nélküli regényt” több kiadó is elutasította, mielőtt a Bradbury és Evans kiadónál helyet kapott, és először népszerű folytatásos regényként jelent meg.

A húsz részt végül 1848-ban együtt nyomtatták ki, a szerző saját illusztrációival. Bár William Makepeace Thackeray (1811-63) nem volt debütáló szerző, ez volt az első olyan műve, amelynek címlapján az ő neve szerepelt; a regény hatalmas terjedelme azonnali kritikai elismerést váltott ki belőle, bár a kritikusok gyakran aggályosnak találták az emberi természet sötét ábrázolását.

Válaszul Thackeray azt írta, hogy „nagyrészt irtózatosan ostoba és önző emberek vagyunk... Azt akarom, hogy a történet végén mindenki elégedetlen és boldogtalan legyen”.