Olvasói vélemények
Összegzés:Joseph P. Laycock „Veszélyes játékok” című könyve mélyrehatóan elemzi a szerepjátékokat, különösen a Dungeons & Dragons-t a 20. század végén körülvevő erkölcsi pánikot. Feltárja az ebben az időszakban játszódó társadalmi, vallási és kulturális dinamikát, és azt állítja, hogy a pánik inkább a társadalom mélyebb félelmeiből és bizonytalanságaiból fakadt, mintsem a játékok által jelentett valódi fenyegetésből.
Előnyök:Jól kutatott és lebilincselően megírt könyv, amely részletes történelmi és szociológiai elemzéssel, egyedülálló betekintést nyújt az erkölcsi pánikba. A könyv a játékosok és a tudósok számára egyaránt hozzáférhető, meggyőzően mutatja be a szerepjátékokat övező félelmeket, és feltárja a fantasy, a vallás és a társadalom közötti kapcsolatokat.
Hátrányok:Néhány olvasó talán kissé sűrűnek találja a tudományos nyelvezetet és megközelítést, vagy elsősorban a szociológiai vagy vallástudományi háttérrel rendelkezőkre szabott. Emellett azok, akik a szerepjátékok történetének egyszerűbb vagy egyenesebb elbeszélését keresik, úgy érezhetik, hogy a mélyreható elemzés túlterheli őket.
(12 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Dangerous Games: What the Moral Panic Over Role-Playing Games Says about Play, Religion, and Imagined Worlds
Könyv tartalma:
Az 1980-as években tetőzött a Dungeons and Dragonshoz hasonló fantasy szerepjátékok miatti erkölcsi pánik. A keresztény jobboldal, a pszichológia és a bűnüldözés képviselőit tömörítő erkölcsi vállalkozók koalíciója azt állította, hogy ezek a játékok nemcsak pszichológiailag veszélyesek, hanem egy játéknak álcázott okkult vallás is. A Veszélyes játékok ennek a pániknak a történetét és szociológiai jelentőségét egyaránt feltárja.
A fantasy szerepjátékok valóban számos közös funkciót osztanak meg a vallással. A vallás azonban - mint társadalmilag konstruált, közös jelentéssel bíró világ - szintén a fantasy szerepjátékhoz hasonlítható. Valójában az erkölcsi vállalkozók állításai, amelyekben magukat egy sötét összeesküvés ellen küzdő hősökként mutatták be, gyakran hasonlítottak éppen azokra a fantáziajátékokra, amelyeket gonoszként ítéltek el. Azzal, hogy a képzeletet támadták, megőrizték saját társadalmilag konstruált valóságuk magától értetődő státuszát. Ilyen módon értelmezve a fantázia-szerepjátékok miatti pánik új felismeréseket nyújt arról, hogy az emberek hogyan játszanak, és hogyan építenek és tartanak fenn együtt értelmes világokat.
Laycock világos és közérthető írása biztosítja, hogy a Veszélyes játékok kötelező olvasmány lesz a vallás, a populáris kultúra és a társadalmi viselkedés iránt érdeklődők számára, mind az osztályteremben, mind azon kívül.
