Olvasói vélemények
Összegzés:Antonia Fraser „Veszélyes kérdés: Reform vagy forradalom? Britain on the Brink, 1832” című könyvében azokat a kritikus politikai küzdelmeket vizsgálja, amelyek az 1832-es nagy reformtörvényhez vezettek Nagy-Britanniában, olyan elbeszélő stílusban, amely a történelmi részleteket a reformban részt vevő kulcsfigurák személyes portréival ötvözi. Míg számos kritika elismerően szól Fraser írói stílusáról és a történelem egy sorsfordító pillanatának érdekes ábrázolásáról, egyes kritikák rámutatnak, hogy a könyv a parlamenti politikára összpontosít, és nem foglalkozik kellő kontextussal a tágabb társadalmi és gazdasági tényezőkkel.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és élénk próza, amely életre kelti a történelmet.
⬤ Átfogó és lebilincselő beszámoló a reformtörvényjavaslatért folytatott politikai csatáról.
⬤ Jól kutatott, a történelmi kulcsfigurák értő portréival.
⬤ Hatékonyan érzékelteti a korszak feszültségét és drámáját.
⬤ A demokrácia és a polgári jogok iránt érdeklődő olvasók számára is vonzó.
Hátrányok:⬤ A politikai szempontokra koncentrál, hiányzik a társadalmi és gazdasági hatások szélesebb kontextusa.
⬤ Előzetes ismereteket feltételez a kor politikai helyzetéről, ami néhány olvasót zavarba hozhat.
⬤ Egyes kritikusok szerint a brit történelem sajátosságait nem ismerők számára kevésbé hozzáférhető.
(70 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Perilous Question: Reform or Revolution? Britain on the Brink, 1832
Könyv tartalma:
Antonia Fraser Veszélyes kérdés című műve káprázatos módon mutatja be Nagy-Britannia történelmének azt a viharos kétéves időszakát, amely az 1832-es nagy reformtörvény elfogadásához vezetett, és amely időnként olyan, mint egy politikai thriller.
A IV. Vilmos trónra lépésével kezdődő korszakot Trollope és Thackeray regényei idézik fel, és a fiatal Charles Dickens riportalanyként írja le. Neves szereplőkkel van tele. A reformhősök a Lord Grey által vezetett whig arisztokraták, a történelem leggazdagabb és legbirtokosabb kabinetjének tagjai, akik mégis eltökéltek abban, hogy az országnak szabadságot hoznak, ami saját hatalmukat csorbítaná. A túlságosan konzervatív ellenzék élén Wellington hercege állt, akit a francia forradalom öröklött emlékeivel rendelkező, hajthatatlan Adelaide királynő támogatott. Végül ott voltak a forradalmárok, mint William Cobbett, a Rural Rides szerzője, a radikális szabó Francis Place és a birminghami Thomas Attwood, a karizmatikus szónok. A verseny gyakran erőszakossá vált. Voltak városi zavargások, amelyeket katonák vertek le, és mezőgazdasági zavargások, amelyeket a mitikus Swing kapitány vezetett.
Az alapvető sérelem a sok jogfosztott ember sorsa volt. Őket figyelmen kívül hagyta a középkori választási képviseleti rendszer, amely például nem adott szavazatot azoknak, akik az új ipari városokban, Manchesterben, Leedsben, Sheffieldben és Birminghamben éltek, miközben két parlamenti képviselőt juttatott egy olyan falunak, amely már régen a tengerbe zuhant, és - ami a leghírhedtebb - Old Sarumnak, egy zöld dombnak egy mezőn. Lord John Russell, egy whig miniszter, jóval később azt mondta, hogy ez volt az egyetlen olyan időszak, amikor valóban úgy érezte, hogy a népi forradalom fenyegeti az országot. Wellington hercege 1830 novemberében makacsul kijelentette, hogy "A reformok kezdete a forradalom kezdete". Úgy tűnt tehát, hogy a katasztrófának a brit parlamentre, a monarchiára vagy mindkettőre katasztrófát kell hoznia.
A kérdés az volt: Meg tud-e reformálódni egy rothadó rendszer idővel? 1832. június 7-én, amikor IV. Vilmos rendkívül vonakodva adta királyi hozzájárulását a Nagy Reformtörvényhez, igen. Ezek az események teljes változáshoz vezettek Nagy-Britannia kormányzásának módjában, és megteremtették az alapját annak, hogy a világ legsikeresebb ipari hatalmává váljon, amelyet többek között a jó kormányzás hagyományaiért csodálnak - ez a kétéves forradalom Antonia Fraser által élénk drámai életre keltett.
