Értékelés:
A Newman bíboros által írt „Veszteség és nyereség” kritikái mély elismerést tükröznek a könyvben a hit, az igazság és a megtérés körüli küzdelmek feltárása iránt. A megrendítő beszélgetéseken és gazdag jellemrajzon keresztül bemutatott elbeszélés meghívja az olvasót a szerző személyes és teológiai útjára egy jelentős történelmi korszakban. Egyes kiadások minőségével kapcsolatban azonban figyelemre méltó aggályok merülnek fel, különösen a nyomtatási méret és az olvashatóság problémái.
Előnyök:Számos kritikus dicsérte a könyv éleslátó hitfeltárását, az elbeszélés érzelmi mélységét és azt, hogy a könyv képes visszhangot kelteni a mai közönség körében. Az írást gyönyörűnek, zeneinek és karaktergazdagnak jellemezték, amely elgondolkodtató betekintést nyújt a kor vallási légkörébe. Az olvasók nagyra értékelték a humort és a félig önéletrajzi elemeket, amelyek kontextust adnak Newman megtérésének történetéhez.
Hátrányok:A kritikák jelentős része kiemelte a könyv egyes kiadásaival kapcsolatos problémákat, különösen az apró betűmérettel kapcsolatos problémákat, amelyek megnehezítik az olvasást. Néhány olvasó szerint a stílus elavult és vontatott, ami türelmet igényelt. Egy bizonyos kiadást a rossz nyomtatási minőség és formázás miatt kritizáltak, ami alternatív kiadások ajánlását eredményezte.
(24 olvasói vélemény alapján)
Loss and Gain: The Story of a Convert
Meglepőnek tűnhet, hogy egy katolikus bíboros regényíró volt, és Newman ezt saját szentté avatásának akadályaként hozta fel: Nem szeretik a klasszikusokat, nem írnak meséket. Ő csak arra volt alkalmas, hogy befeketítse a szentek cipőjét - már ha Szent Fülöp használ feketét, a mennyben.
A Veszteség és nyereség háttere ellentmondásos volt. Newman részben azért írta a könyvet, hogy címet adjon James Burnsnek, a később ünnepelt Burns és Oates cég tagjának kiadásához, aki 1847-ben katolikus hitre térve elvesztette anglikán szerzői istállóját.
A regény megértéséhez ismerni kell az oxfordi hátteret, az egyetemi környezetet, amelyet Newman barátja, Richard Church a lojalitás hevességében egy reneszánsz olasz városhoz hasonlított, ami azt jelenti, hogy minden sarkon egy gyilkos áll egy stilettával. Röviden, a Loss and Gain fiktív jellege ellenére bizonyos értelemben vitatott mű, tele a régi csatározások visszhangjaival, amelyek arról szólnak, hogy a Harminckilenc vallási cikkelyt és a Közös imakönyvet katolikus vagy protestáns értelemben kell-e értelmezni. Newman más műveihez hasonlóan ez is egy kihívásra adott válasz, így hőse, Charles Reding oxfordi diákként számos anglikán párt és teológiai iskola képviselőinek kezén megy keresztül, mielőtt Rómában oldja fel kételyeit.
