Olvasói vélemények
Összegzés:Henry Kissinger könyve, a Leadership: Hat tanulmány a világstratégiáról” című könyvében hat olyan befolyásos vezető vezetési stílusát vizsgálja, akikkel kapcsolatban állt: Adenauer, de Gaulle, Nixon, Sadat, Lee Kuan Yew és Thatcher. A kritikák dicsérik a könyvet a vezetői tulajdonságok éleslátó elemzése, a történelmi perspektíva és Kissinger magával ragadó írói stílusa miatt, míg néhány olvasó csalódottságának ad hangot egyes vezetői értékelések mélysége és a könyv inkább az elemzésre, mint a vezetés gyakorlati útmutatójára való összpontosítása miatt.
Előnyök:A könyv egyedülálló történelmi perspektívát kínál a befolyásos vezetőkről és vezetői stílusukról. Kissinger személyes tapasztalatai mélységet és betekintést nyújtanak az egyes vezetők jellemébe és az előttük álló kihívásokba. Az írás világos és magával ragadó, ami a könyvet hozzáférhetővé és élvezetessé teszi. Elmélkedésre ösztönöz a valódi vezetői tulajdonságokról, és sokan dicséretesnek találták mélyreható elemzését és a kortárs vezetési kérdések szempontjából való relevanciáját.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyvből hiányzik a mélység Nixon elemzésében más vezetőkhöz képest. Kritika érte a sikertelen vezetői példák vagy a rossz vezetők tárgyalásának hiányát. Néhány kritikus inkább gyakorlati útmutatót várt a vezetéshez, mint történelmi elemzést. Emellett néhányan úgy találták, hogy Kissinger elismeréseire való összpontosítása elvonja a figyelmet a könyv általános tartalmától.
(85 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Leadership - Six Studies in World Strategy
Könyv tartalma:
Henry Kissinger elemzi, hogy hat általa ismert rendkívüli vezető hogyan formálta országát és a világot.A vezetők - írja Henry Kissinger ebben a lenyűgöző könyvben - „két dolog metszéspontjában gondolkodnak és cselekszenek: az első a múlt és a jövő között, a második pedig az általuk vezetett emberek maradandó értékei és törekvései között.” A vezetői gondolkodás és cselekvés a múlt és a jövő, a második pedig az általuk vezetett emberek maradandó értékei és törekvései között. Egyensúlyt kell teremteniük a múltból szükségszerűen merített tudásuk és a jövőről alkotott elképzeléseik között, amelyek természetüknél fogva feltételezések és bizonytalanságok.
Ez az intuitív irányérzék teszi képessé a vezetőket arra, hogy célokat tűzzék ki és stratégiát határozzanak meg.” A Vezetés című könyvben Kissinger hat rendkívüli vezető életét elemzi az államvezetés azon jellegzetes stratégiáin keresztül, amelyeket szerinte ők testesítettek meg. A második világháború után Konrad Adenauer a legyőzött és erkölcsileg csődbe jutott Németországot a Kissinger által „az alázat stratégiájának” nevezett módszerrel vezette vissza a nemzetek közösségébe. Charles de Gaulle „az akarat stratégiájával” állította Franciaországot a győztes szövetségesek mellé, és újította meg történelmi nagyságát.
A hidegháború idején Richard Nixon az „egyensúly stratégiája” révén geostratégiai előnyhöz juttatta az Egyesült Államokat. Huszonöt évnyi konfliktus után Anwar Szadat a „transzcendencia stratégiája” révén a béke vízióját hozta el a Közel-Keletre.
Lee Kwan Yew az esélyek ellenére a „kiválóság stratégiájával” teremtette meg a nagyhatalmi városállamot, Szingapúrt. Bár hatalomra kerülésekor Nagy-Britanniát „Európa beteg emberének” nevezték, Margaret Thatcher „a meggyőződés stratégiájával” megújította országa morálját és nemzetközi pozícióját.
Kissinger mindegyik tanulmányához történelmi érzéket, közéleti tapasztalatot és - mivel mindegyik alanyát ismerte, és számos általa leírt eseményben részt vett - személyes ismereteket is hozzátesz. A könyvet olyan meglátások és ítéletek gazdagítják, amilyeneket csak ő tudott megfogalmazni, és a világrendről és a vezetés mai nélkülözhetetlenségéről szóló elmélkedéseivel zárul.
