Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv az amerikai polgárháború pénzügyi aspektusainak lenyűgöző elemzését nyújtja, kiemelve azokat a gazdasági tényezőket, amelyek befolyásolták az északiak győzelmét és a déliek vereségét. Számos kritikus dicsérte a közérthető írást és az egyedi nézőpontot, miközben megjegyezte, hogy a könyv túlmutat a tipikus, katonaságra összpontosító elbeszéléseken. Egyes kritikák azonban a hadtörténeti vonatkozások gyengeségeit és a pénzügyi részletek esetleges túlterheltségét emelik ki.
Előnyök:⬤ Jól megírt és lebilincselő elbeszélés, amely egyedülálló perspektívát mutat be a polgárháborúról.
⬤ A háborúban döntő szerepet játszó pénzügyi mechanizmusok alapos feltárása, különös tekintettel az északi és déli államok közötti különbségekre.
⬤ Betekintést nyújt Lincoln vezetésébe és a korai amerikai monetáris rendszerbe.
⬤ Sok kritikus szerint a könyv tanulságos és informatív, még azok számára is, akiknek már vannak előzetes ismereteik a polgárháborúról.
Hátrányok:⬤ Nem foglalkozik részletesen a polgárháború katonai vonatkozásaival.
⬤ Néhány olvasó a pénzügyi témákat sűrűnek vagy túlterhelőnek találta.
⬤ Néhány ténybeli pontatlanságot jegyeztek fel a katonai eseményekkel kapcsolatban.
⬤ Szükség lehet egy szerkesztőre, hogy a pénzügyi részleteket jobban egyensúlyba hozza a szélesebb történelmi kontextussal.
(26 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Ways and Means: Lincoln and His Cabinet and the Financing of the Civil War
Könyv tartalma:
"Magával ragadó... (Lowenstein) az 1860-as évek elején a pénzügyminisztériumban és a Wall Streeten történteket ugyanolyan izgalmasnak tünteti fel, mint a csatatéren vagy a Fehér Házban történteket." --Harold Holzer, Wall Street Journal
" A Ways and Means, az Unió pénzügyi politikájának beszámolója egy olyan témát vizsgál, amelyet sokáig beárnyékoltak a katonai elbeszélések... Lowenstein világos stiliszta, aki képes elmagyarázni a pénzügyi kérdéseket a szakismeretekkel nem rendelkező olvasóknak is." --Eric Foner, New York Times Book Review --Eric Foner, New York Times Book Review
A neves újságíró és mesteri mesélő, Roger Lowenstein leleplező pénzügyi nyomozása annak, hogy Lincoln és kormánya hogyan használta fel a polgárháború finanszírozását katalizátorként a kormányzat központosítására és az ország történetének legnagyobb horderejű reformjának megvalósítására.
Elnökké választása után Abraham Lincoln egy válságban lévő országot örökölt. Még a Konföderáció elszakadása előtt az Egyesült Államok kincstára kifogyott a pénzből. A kormánynak nem volt joga adót emelni, nem volt szövetségi bank, nem volt pénznem. De a példátlan bajok közepette Lincoln meglátta a lehetőséget - a lehetőséget, hogy a "tökéletesebb unió" központosító szellemében hozzon törvényeket, ami először vonzotta őt a politikába. Lincoln vezetésével az Egyesült Államok mostantól "a népéért" kormányozna: törvényeket hozna, valutát hozna létre, hadsereget állítana fel, támogatná a közlekedést és a felsőoktatást, segítené a farmereket, és adókat vetne ki számukra. Lincoln úgy vélte, hogy ez a program elősegítené a gazdasági lehetőségeket, amelyekre mindig is törekedett a felfelé törekvő amerikaiak számára, és amelyekre különösen a rabszolgasorban élő fekete amerikaiak számára törekedett.
Salmon Chase, Lincoln legyőzött riválisa és új pénzügyminisztere háborút indított a pénzügyi fronton, adókat vetett ki és kötvényeket forgalmazott, miközben kétségbeesetten küzdött a háborús infláció megfékezéséért. És miközben az Unió és a lázadók hadseregei egyre kegyetlenebb csatákat vívtak, a republikánusok vezette kongresszus olyan törvények hóviharát hozta, amelyek a kormányt először tették erőteljes jelenlétté az egyszerű amerikaiak életében. A hatás forradalmi volt. Az aktivista 37. kongresszus törvényeket hozott a tanyákról és a transzkontinentális vasútról, és a szövetségi kormányt bevonták az oktatásba, a mezőgazdaságba, végül pedig a bevándorlási politikába. Progresszív jövedelemadót vezetett be, és létrehozta a zöldhasút - a papírpénzt. Miközben az Unió önfenntartóvá vált, a Dél pénzügyi szabadesésbe zuhant, mivel nem tudta gyapotvagyonát a háború finanszírozására felhasználni. Az anticentralizmus olvasztótégelyében alapított Konföderáció egy statikus (és rabszolga-alapú) agrárgazdaság csapdájába esett, szövetségi adóztató hatalom vagy más kormányzati finanszírozási eszköz nélkül, kivéve a túlterhelt nyomdagépeket. Ez epikus összeomláshoz vezetett. Bár a konföderációs csapatok továbbra is jól tartották magukat, az északiak pénzügyi előnye a déliekkel szemben, ahol a polgárok egyre inkább éheztek, döntőnek bizonyult; a háborút ugyanannyira (vagy még inkább) a kincstárakban nyerték meg, mint a csatatereken.
Roger Lowenstein feltárja azt a nagyrészt elhallgatott történetet, hogy Lincoln hogyan használta fel a polgárháború sürgetését arra, hogy az államok szövetségéből nemzetet csináljon. Pénzügyi szemszögből vizsgálja meg, hogy ez a második amerikai forradalom, amelyet Lincoln, kabinetje és a kiemelkedő államférfiakkal teletűzdelt kongresszus vezetett, hogyan változtatta meg az ország irányát, és hogyan hozta létre a nép által, a nép által és a népért való kormányzást.
