Értékelés:
A kritikák a „William Gillette, America's Sherlock Holmes” című könyvet alapos és jól megalapozott életrajzként méltatják a színészről és drámaíróról, aki jelentősen alakította Sherlock Holmes karakterét a színházban. Míg sokan dicsérik Gillette életének részletességét és az amerikai és brit színházhoz való hozzájárulását, néhányan kritizálják, hogy felesleges és túlságosan hosszú, és azt sugallják, hogy javára válhatna egy szigorúbb szerkesztés.
Előnyök:⬤ Kiemelkedően részletes életrajz, alaposan kutatva, nagyszerű betekintéssel William Gillette életébe és pályafutásába
⬤ tökéletes ajándék Sherlock Holmes-rajongóknak
⬤ átfogóan bemutatja Gillette színházi hozzájárulását
⬤ számos illusztráció és fotó bevonásával
⬤ új értékelést ad az amerikai színháztörténet számára.
⬤ Az íráson lehetne javítani
⬤ a könyv túlságosan részletes és hosszú, ami néhol redundanciát és fárasztósságot eredményez
⬤ néhány olvasó az ismétlődések miatt átfutotta a részeket
⬤ több szerkesztésből is profitálhatna.
(10 olvasói vélemény alapján)
William Gillette, America's Sherlock Holmes
William Gillette-re ma leginkább Sherlock Holmes élő megtestesítőjeként emlékszünk, de ennél sokkal több volt. A tizenkilencedik század egyik legnagyobb sztárja volt, a legsikeresebb színészek és drámaírók közé tartozott. Hat évtizedes pályafutása során a nyugati világ egyik legismertebb híressége volt, egy toronymagas alak a toronymagas alakok korában. Barátai között volt Mark Twain, Sir Arthur Conan Doyle, Theodore Roosevelt, Harriet Beecher Stowe, Thomas Nast és Maurice Barrymore. Kastélyt épített a Connecticut folyón, és egy miniatűr vasutat, amely körbejárta. A vonaton utazó vendégek között volt Calvin Coolidge elnök, Albert Einstein fizikus és Ozaki Yukio tokiói polgármester, aki 1912-ben cseresznyevirágot ajándékozott Amerikának. James M. Barrie, a Pán Péter megalkotója két olyan sikerdarabot is írt, amelyekhez kifejezetten Gillette-et kérte fel főszereplőnek.
Drámaíróként Gillette a díszletek, a jelmezek, a párbeszédek és a cselekmények szigorú realizmusáról volt ismert. Realisztikus és drámai fény- és hangeffektusokat fejlesztett ki. Színészként kidolgozta Az első alkalom illúziójának filozófiáját, amelyben a színész minden este úgy mondja el a szövegét és úgy mozog, mintha már százszor megtette volna, de nem úgy, mintha már százszor megtette volna, hanem mintha menet közben találná ki a párbeszédet, és úgy mozogna, mintha először tenné, ahogyan a valódi emberek teszik. Gillette szándéka az volt, hogy a színpadon a lehető legjobban reprodukálja a való világot, hogy a közönsége azt higgye, hogy egy életepizódot lát, amelyet a reflektorok sorompóján keresztül él át.
Ez a nagyszerű életrajz az első teljes feldolgozása Gillette-nek, amely valaha megjelent. Kimerítően kutatva, alaposan dokumentálva és gyönyörűen megírva nemcsak e rendkívüli ember életét mutatja be részletesen, hanem színes kontextusba helyezi azt a kort is, amelyben élt. A nyugati színház történetének egy jelentős része végre dokumentálva van a mi épülésünkre és örömünkre.
