Értékelés:
Henry Zecher „William Gillette, America's Sherlock Holmes” című könyve átfogó életrajzot nyújt William Gillette színészről és drámaíróról, aki nagy szerepet játszott Sherlock Holmes karakterének népszerűsítésében Amerikában. A könyvet nagyon dicsérik a kutatás mélységéért és a rálátásért, bár néhány olvasó megjegyzi a redundancia és a túlzott hosszúság problémáit.
Előnyök:Kiemelkedő kutatás és betekintés William Gillette életébe és pályafutásába, amely az amerikai színháztörténet nagyszerű megbecsülését nyújtja. Számos ritka képet és részletet tartalmaz Gillette személyes és szakmai kapcsolatairól. A szerző írói stílusa magával ragadó, így a színházrajongók és Sherlock Holmes-rajongók számára is érdemes olvasmány.
Hátrányok:A könyv szenved a redundanciától, a Gillette személyiségére vonatkozó ismétlődő részletekkel és a cselekmény terjedelmes vázlatával, amelyek unalmasnak tűnhetnek. Egyes fejezetek túl hosszúak, ami helyenként a lapozgatáshoz vezet. Az olvasók megjegyezték, hogy jobb szerkesztésre lenne szükség az elbeszélés áramlásának javítása érdekében.
(10 olvasói vélemény alapján)
William Gillette, America's Sherlock Holmes
William Gillette-re ma leginkább Sherlock Holmes élő megtestesítőjeként emlékeznek, de ennél sokkal több volt. A tizenkilencedik század egyik legnagyobb sztárja, a legsikeresebb színészek és drámaírók egyike volt. Hat évtizedes pályafutása során a nyugati világ egyik legismertebb híressége volt, egy toronymagas alak a toronymagas alakok korában. Barátai között volt Mark Twain, Sir Arthur Conan Doyle, Theodore Roosevelt, Harriet Beecher Stowe, Thomas Nast és Maurice Barrymore. Kastélyt épített a Connecticut folyón, és egy miniatűr vasutat, amely körbejárta. A vonaton utazó vendégek között volt Calvin Coolidge elnök, Albert Einstein fizikus és Ozaki Yukio tokiói polgármester, aki 1912-ben cseresznyevirágot ajándékozott Amerikának. James M. Barrie, a Pán Péter megalkotója két olyan sikerdarabot is írt, amelyekhez kifejezetten Gillette-et kérte fel főszereplőnek.
Drámaíróként Gillette a díszletek, a jelmezek, a párbeszédek és a cselekmények szigorú realizmusáról volt ismert. Realisztikus és drámai fény- és hangeffektusokat fejlesztett ki. Színészként kidolgozta Az első alkalom illúziójának filozófiáját, amelyben a színész minden este úgy mondja el a szövegét és úgy mozog, mintha már százszor megtette volna, de nem úgy, mintha már százszor megtette volna, hanem mintha menet közben találná ki a párbeszédet, és úgy mozogna, mintha először tenné, ahogyan a valódi emberek teszik. Gillette szándéka az volt, hogy a színpadon a lehető legjobban reprodukálja a való világot, hogy a közönsége azt higgye, hogy egy életepizódot lát, amelyet a reflektorok korlátján keresztül él át.
Ez a nagyszerű életrajz az első teljes feldolgozása Gillette-nek, amely valaha megjelent. Kimerítően kutatva, alaposan dokumentálva és gyönyörűen megírva nemcsak e rendkívüli ember életét mutatja be részletesen, hanem színes kontextusba helyezi azt a kort is, amelyben élt. A nyugati színház történetének egy jelentős része végre dokumentálva van a mi épülésünkre és örömünkre.
