Wiregrass Country

Olvasói vélemények

McGregory „Folklife in the Wiregrass Area” című könyve átfogó áttekintést nyújt a Wiregrass régió hagyományos kultúrájáról, kiemelve az olyan ökológiai gyakorlatok fontosságát, mint az ellenőrzött égetés, és azt, hogy ezek a gyakorlatok a mai környezetvédelmi vitákban alulértékeltek.

⬤ A hagyományos kultúra mélyreható feltárása
⬤ az ökológiai kérdések erős megalapozása
⬤ értékes betekintés az olyan helyi gyakorlatokba, mint a szabályozott égetés
⬤ a folklór olyan tágabb témákhoz kapcsolódik, mint a helytörténet és a kulturális földrajz.

Az áttekintés nem említ kifejezetten hátrányokat, de a lehetséges kritikák közé tartozhat az ellentmondásos kortárs környezetvédelmi nézetek hiányos bemutatása vagy a folklór modern adaptációinak nem kellő figyelemben részesítése.

(1 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A drótfű (Aristida stricta) egy olyan növénynemzetségre utal, amelynek csírázása a tűz ökológiájától függ. Bár a Chesapeake-öböltől Texas nyugati pereméig széles körben elterjedt, a köznyelvben csak egy régióban vált ismertté a szó. A Wiregrass Country három állam egyes részein elterülő Wiregrass Country Savannah-tól északra húzódik, dombos réteken át a délnyugat-georgiai parti síkságra terjed, átnyúlik Alabama délkeleti sarkába, és Florida északnyugati részén, a Panhandle északnyugati részén terül el.

Ez a könyv az első átfogó tanulmány ennek az egyedülálló régiónak és népének népéletéről. A történelmileg alulnépesedett, gazdaságilag szegény és a polgárháborút követő újjáépítési időszakig túlnyomórészt fehér lakosságú Wiregrass Country az amerikai Délnek egy olyan ritka területe, amelynek gazdasági és kulturális fejlődését inkább a farmerek és a határmenti attitűdök, mint a gyapotkirály, az ültetvények, a rabszolgatartók és a rabszolgák alakították.

Végül Wiregrass Countryba egyre többféle lakos érkezett - bérlő farmerek, afroamerikaiak és északi iparosok. Sok tekintetben azonban jellegzetesen vidéki maradt. Kevés pláza szállta meg, és a víztornyok gyakoribbak, mint az impozáns bírósági épületek és városházák.

Ez a tanulmány a három államon belüli régió lakosságát közösségi gondolkodású, takarékos és szorgalmas emberként jellemzi. Értékrendje a jellegzetes zenei és verbális művészetekben, például a Szent Hárfa éneklésben és a természetfeletti dolgokról szóló személyes elbeszélésekben jut teljes kifejeződésre.

Bár a történészek és a folkloristák gyakorlatilag elhanyagolták, a régió a kultúrtörténet kincsestára, amelyet a népmesék, a zene, a fesztiválok, az udvarok, a vadászat és a halászat őriz.