Wolf Centos

Olvasói vélemények

Simone Muench „Wolf Centos” című kötete olyan centók, azaz neves költők meglévő soraiból összeállított versek gyűjteménye, amelyek a gyász, a veszteség és az átalakulás témáit járják körül a farkasok motívumán keresztül. A gyűjteményt élénk nyelvezete, eredetisége és érzelmi mélysége miatt dicsérik. Minden egyes vers önmagában is megállja a helyét, mégis hozzájárul egy összefüggő egészhez, melyben az emberi elemek keverednek a vadonival.

A gyűjtemény sűrű és élénk nyelvezetű. Muench képessége, hogy ismerős sorokból eredeti darabokat alkot, megmutatja egyedi stílusát. A verseket a farkas motívum fűzi össze, amely egyszerre képviseli a szépséget és az idegenséget. A mű megőrzi Muench korábbi költészetének kísérteties szépségét, és a könyv vizuális megjelenése gyönyörűen kiegészíti a tartalmat. Az olvasókat arra ösztönzik, hogy értékeljék a versekben rejlő többrétegű jelentéseket.

Néhány olvasó korlátozó tényezőnek érezheti az egységes elbeszélői hang hiányát, mivel a versek utalnak a narratív fejleményekre, de nem fogalmazzák meg azokat világosan. A centók összetettsége egyesek számára kihívást jelenthet, ami esetleg kevésbé teszi a témákat hozzáférhetővé.

(5 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A Wolf Centos centosokból áll, egy patchwork formából, amely a 4.

század körül keletkezett. Ez a forma olyan forma, amely már létező költői szövegeket alakít át új kép- és eszmerendszerré.

A szerző évszázadokon és kontinenseken átívelő beszélgetésbe tudja helyezni a költőket egymással. Bár a verseket kifejezetten a farkas motívuma fűzi össze, más elemek is összekötik őket, különösen a nyelv, a veszteség, a vágy és az átalakulás motívumai. A Wolf Centos végső soron elegikus, mivel az átalakulás és a megrekedés, a vadság és a háziasítás, a halál és a szépség, a sérülés és a gyógyulás között ingadozik, mert végső soron a mi életünk is állandóan e polaritások között váltakozik.

A versek végső felismerése, hogy ahogy öregszünk és veszteséget élünk át, úgy kell megőriznünk magunkban a „vadságunkat” - a farkas vadonját. Ily módon a farkas egy küszöb, egy átalakító tér szimbólumává válik.