Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv átfogó képet nyújt az YB-40 és XB-41 bombázók kísérőprogramjáról a második világháború alatt, részletesen bemutatva tervezésüket, módosításukat, bevetésüket és teljesítményüket. Bár a könyv jól kutatott és jól illusztrált, egyes olvasók úgy érzik, hogy bizonyos területeken nem elég mélyreható, és nem terjed ki a téma minden aspektusára.
Előnyök:Jól kutatott, alapos dokumentációval és világos elbeszéléssel. Az illusztrációk és grafikák hatékonyan egészítik ki a szöveget, javítva az általános bemutatót. Jó bevezető forrásként szolgál azok számára, akik nem ismerik a második világháborús repülés e sajátos aspektusát.
Hátrányok:A könyv a harci részletek és a tágabb kontextuális információk tekintetében hiányolja a mélységet. Néhány olvasó több információt szeretett volna a kapcsolódó repülőgépekről, például a B-29-esről, és megjegyezte, hogy a második világháborús bombázókkal már tisztában lévők úgy találhatják, hogy a könyv nem sok új információt ad a meglévő forrásokból elérhető információkon túl.
(9 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
World War II Us Gunships: Yb-40 Flying Fortress and Xb-41 Liberator Bomber Escorts
Könyv tartalma:
A P-51 Mustang előtt az USAAF tervezte, hogy a nyolcadik légierő Németország feletti kötelékeinek kísérésére átépített, nehézfegyverzetű Flying Fortresseket és Liberatorokat használ. Ez az USAAF szakértő történészének első története a fejlesztésükről, szerepükről és kudarcukról.
Az XB-40 és az XB-41 a B-17F és a B-24D titkos, kevéssé ismert kísérleti módosításai voltak, amelyeket nehézfegyverzetű bombázó löveghajókká alakítottak át, amelyeket különbözőképpen "konvojvédő repülőgépek", "bombázó kísérőgépek" vagy "romboló kísérőgépek" néven emlegettek. Ezeket a repülőgépeket a háború elején fejlesztették ki, válaszul arra, hogy az USAAF nem rendelkezett olyan nagy hatótávolságú vadászrepülőgéppel, amely képes lett volna kísérni és megvédeni az ostromlott rendszeres B-17-es kötelékeket az Egyesült Királyságból oda-vissza, mélyen Németországba. Sajnos kiderült, hogy ezek a "védelmezők" képtelenek voltak az elvárásoknak megfelelően megvédeni a nagy alakulatokat. Építésük során mindegyikük számos késedelembe ütközött a különböző fegyverzetkiegészítések és fejlesztések, különösen a Bendix álltorony fejlesztése és leszállítása során. Mivel a bombázó módosításai voltak, a védelemre szánták őket; a fegyverek és lőszerek hozzáadása után túlsúlyosak lettek, és a farok súlya is jelentősen megnőtt, ami súlypontproblémákat okozott. Ezen módosítások eredményeként a védők nem rendelkeztek a védendő bombázók teljesítményével. A bombáik felszabadítása után egy bevetésről visszatérő normál B-17F kötelék könnyedén megelőzte a túlterhelt, bombák nélküli kísérő protektorokat. Az YB-40 mindössze 14 erőtlen üzemeltetési tesztrepülésen vett részt 1943 közepén, mielőtt kivonták volna a szolgálatból.
Az XB-41 Liberator egy egyedi bombázó kísérőgép volt, amelynek hasonló problémái voltak, mint az XB-40-nek, de soha nem került bevetési tesztelésre, mielőtt szintén törölték, mivel a standard bombázókkal összehasonlítva gyenge teljesítményt nyújtott.
Az elmúlt 75 év során mind az XB-40, mind az XB-41-es típusról csak néhány felújított magazinban és online cikkben írtak. William Wolf ebben a könyvben nagy mikrofilmgyűjteményének számos, korábban titkosított dokumentumát felhasználva mutatja be eddig publikálatlan történetüket. Először írja le mélyrehatóan mindkét kísérőtípus politikáját és fejlesztését, valamint a kapcsolódó problémákat. Mindkét típus fegyverzetét részletesen ismerteti és ábrázolja, és a 92BG/327BG feljegyzései alapján felidézi az YB-40 hadműveleti tesztfeladatait. A két kísérő repülőgép történetét az USAAF stratégiai bombázásának és az európai légi háború során párhuzamosan zajló vadászkísérő fejlesztéseknek és vállalkozásoknak a kontextusában ismertetik.
