A Korán-filológia, amelyet napjainkban az iszlámnak az európai kultúrtörténethez való tartozásáról szóló vitában többször is tanúskodni hívnak, nagy kihívást jelentő feladat előtt áll.
Nem kevesebbre van szükség, mint egy „politikai filológiára, amely tudatában van társadalmi integrációjának”. De lehet-e egyáltalán a filológia politikai? Nem inkább egy korhoz kötött gyakorlat, egy olyan munka, amely „aszeptikusan”, bizonyos mértékig egy tiszta szövegvilág oxigénsátrában, minden politikai vitától távol, „aszeptikusan” foglalkozik a témájával?
