24/7: A késő kapitalizmus és az alvás vége

Olvasói vélemények

Jonathan Crary „24/7” című könyve lenyűgöző szociokulturális elemzést nyújt a 24/7 kultúra alvásra és az emberi tudatosságra gyakorolt hatásáról. A szerző kritikával illeti, hogy a kapitalizmus hogyan hatolt be a személyes életekbe, és hogyan ássa alá a mély gondolkodást és a kreativitást, az alvást pedig a fogyasztói társadalom elleni utolsó menedékként mutatja be. Bár a könyv dicséretet kapott provokatív gondolataiért és ékesszóló írásmódjáért, egyes olvasók nehezen olvashatónak találták bonyolult szókincse és szerkezete miatt, mások pedig kritizálták, hogy túl hosszú vagy nem koherens.

A könyvet dicsérik a kortárs kapitalizmus éleslátó elemzéséért és az alvásra gyakorolt hatásaiért; Crary írását ékesszólónak és meggyőzőnek írják le. Sok olvasó elgondolkodtatónak és relevánsnak találta a gondolatokat, és többen úgy vélték, hogy a modern állapot megértéséhez elengedhetetlen. A könyv a technológia és a kultúra kapcsolatának gazdag feltárását nyújtja, gyakran a legfontosabb posztmodern teoretikusokra való utalásokat is beépítve.

Sok olvasó megjegyezte, hogy a könyv nehezen olvasható, és néhányan csak felsőfokú végzettséggel rendelkezőknek ajánlották. A kritikusok rámutattak, hogy a tömörebb szerkezet és a világosabb érvelés előnyére válna. Egyes kritikák megemlítették, hogy frusztrálja őket a szakszavak használata és a túlságosan tudományos hangvétel, míg mások szerint a befejezés irreális optimizmussal kecsegtet.

(53 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

24/7: Late Capitalism and the Ends of Sleep

Könyv tartalma:

24/7: A késői kapitalizmus és az alvás végei a XXI. századi kapitalizmus egyre terjedő non-stop folyamatainak néhány pusztító következményét vizsgálja.

A piac ma már az óra minden órájában működik, állandó aktivitásra kényszerít bennünket, és a közösség és a politikai kifejezés formáit erodálja, károsítva a mindennapi élet szövetét. Jonathan Crary azt vizsgálja, hogy ez a véget nem érő nem-idő hogyan homályosítja el a felerősödött, mindenütt jelenlévő fogyasztói társadalom és a kialakulóban lévő ellenőrzési és felügyeleti stratégiák közötti különbséget.

Leírja az egyéni figyelem folyamatos irányítását és az érzékelés károsodását a kortárs technológiai kultúra kötelező rutinjaiban. Ugyanakkor megmutatja, hogy az emberi alvás, mint a 24/7 kapitalizmussal eredendően összeegyeztethetetlen helyreállító elvonulás, a növekedés és felhalmozás világpusztító mintáinak más, félelmetesebb és kollektív elutasítására utal.