A megfigyelő technikái: A látásról és a modernitásról a tizenkilencedik században

Olvasói vélemények

A könyv a technológiai látás szubjektív természetét vizsgálja, különös tekintettel arra, hogy a kulturális és társadalmi elképzelések hogyan alakítják az objektív eszközök, például a fényképezőgépek érzékelését. Megkérdőjelezi a hagyományos felvilágosodás gondolkodásmódját, amely elválasztja a mítoszt a tudománytól, és azt állítja, hogy a kulturális értékek gyakran láthatatlanul beágyazódnak a technológiába.

A könyv mélyreható betekintést nyújt a látás és a technológia érzékelésébe, és hatékonyan historizálja a látás és az objektivitás fogalmát. A könyv erősen ajánlott az e témák tudományos vitái iránt érdeklődő olvasók számára. Több kritikus is elgondolkodtatónak és tanulságosnak találta, és dicsérte a kortárs média szempontjából való relevanciáját.

Az írásmódot terjedelmesnek tartják, és az alkalmi olvasók számára nehezen emészthető lehet. Emellett a könyv fizikai minőségére is érkeztek panaszok, az egyik kritikus szerint a könyv gyenge és rosszul nyomtatott.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Techniques of the Observer: On Vision and Modernity in the Nineteenth Century

Könyv tartalma:

Jonathan Crary A megfigyelő technikái című műve drámaian új perspektívát nyújt a tizenkilencedik század vizuális kultúrájáról, újraértékelve mind a vizuális modernizmus, mind a társadalmi modernitás problémáit. A megfigyelő történeti kialakulásának elemzése a látvány társadalmának előtörténetéről szóló lenyűgöző beszámoló.

Jonathan Crary A megfigyelő technikái című könyvében drámaian új perspektívát nyújt a tizenkilencedik század vizuális kultúrájáról, újraértékelve mind a vizuális modernizmus, mind a társadalmi modernitás problémáit.

A hagyományos megközelítéseket megfordítva Crary a vizualitás problémáját nem a műalkotások és képek tanulmányozásán keresztül, hanem a megfigyelő történelmi konstrukciójának elemzésével vizsgálja. Ragaszkodik ahhoz, hogy a látás problémái elválaszthatatlanok a társadalmi hatalom működésétől, és megvizsgálja, hogy az 1820-as évektől kezdődően hogyan vált a megfigyelő olyan új diskurzusok és gyakorlatok helyszínévé, amelyek a látást a testben mint fiziológiai eseményt helyezték el. A fiziológiai optika hirtelen megjelenésével párhuzamosan, mutat rá Crary, a "szubjektív látás" elméletei és modelljei is kialakultak, amelyek új autonómiát és produktivitást adtak a megfigyelőnek, miközben egyúttal lehetővé tették a látás ellenőrzésének és szabványosításának új formáit.

Crary a filozófia, az empirikus tudományok és a kialakulóban lévő vizuális tömegkultúra elemeit vizsgálja. Hosszasan tárgyalja az olyan optikai készülékek, mint a sztereoszkóp és a precinematikai eszközök jelentőségét, részletesen bemutatva, hogy ezek az új fiziológiai ismeretek termékei voltak. Azt is bemutatja, hogy a tömegkultúra ezen, általában "realistának" nevezett formái valójában a látás absztrakt modelljein alapultak, és azt sugallja, hogy a látás és az ábrázolás mimetikus vagy perspektivikus felfogását a 19. század első felében, jóval az 1870-es és 1880-as évek modernista festészetét megelőzően számos befolyásos intézményben és diskurzusban kezdetben feladták.