Értékelés:
A könyv mélyrehatóan elemzi a Japánban bekövetkezett 3.11-es katasztrófát, feltárva annak emberi és gazdasági költségeit, politikai válaszlépéseit, valamint a nemzetbiztonsági és energiapolitikára gyakorolt hosszú távú következményeit. A kritikák kiemelik a katasztrófára adott válaszlépések és a politikai változások részletes vizsgálatát, valamint a korábbi katasztrófákkal való történelmi összehasonlítást. Egyes olvasók azonban úgy találják, hogy a könyvből hiányoznak a megvalósítható ajánlások, és kritizálják a vélt elfogultság miatt.
Előnyök:⬤ A
⬤ 11-es katasztrófa mélyreható elemzése
⬤ az emberi, gazdasági és politikai hatások részletes vizsgálata
⬤ jól megírt
⬤ tanulságos történelmi összehasonlítások
⬤ kiemeli a kormányzati válaszokat és a katasztrófavédelem változásait
⬤ ajánlott a katasztrófavédelem és Japán politikai viszonyai iránt érdeklődőknek.
⬤ Hiányoznak a jövőbeli intézkedésekre vonatkozó konkrét ajánlások
⬤ az olvasók némi elfogultságot észleltek
⬤ kritika a külföldi katasztrófaelhárítás bemutatásával kapcsolatban
⬤ néhány kritikus szerint a Japán történelmében járatlan olvasók számára kevésbé releváns.
(9 olvasói vélemény alapján)
3.11: Disaster and Change in Japan
2011. március 11-én Japánt egy 9,0 erősségű tenger alatti földrengés rázta meg, amely kevesebb mint 50 mérföldre a keleti partoktól keletkezett.
A feljegyzett történelem legerősebb földrengése, amely Japánt érte, pusztító szökőárat okozott, amelynek hullámai több mint 130 láb magasak voltak, és amely a Fukusima Daiicsi atomerőműben példátlan, több reaktort érintő olvadást okozott. Ez a hármas katasztrófa közel 20 000 emberéletet követelt, egész városokat pusztított el, és végül több százmilliárd dollárba fog kerülni az újjáépítés. A 3.
11-ben Richard Samuels az első átfogó tudományos értékelést nyújtja a katasztrófa Japán kormányára és társadalmára gyakorolt hatásáról.
A 2011. márciusi események két évtizedes társadalmi és gazdasági rossz közérzet - valamint jelentős politikai és közigazgatási működési zavarok mind nemzeti, mind helyi szinten - után következtek be, és nemzeti lélekvizsgálatot eredményeztek.
A politikai reformerek a tragédiában reményt láttak: lehetőséget Japán számára, hogy újjáteremtse önmagát. Samuels három kulcsfontosságú területen vizsgálja Japán földrengés utáni intézkedéseit: a nemzetbiztonság, az energiapolitika és a helyi kormányzás területén. Egyes reformerek számára 11.
3. 11. figyelmeztetés volt Japán számára, hogy átdolgozza prioritásait és politikai folyamatait.
Mások szerint ez egy olyan esemény volt, amely csak egyszer fordul elő az évezredben; ők arra figyelmeztettek, hogy bár a nemzeti politikán lehetne javítani, a drámai változások kontraproduktívak lennének. Megint mások azt állították, hogy a katasztrófa azt bizonyítja, hogy vissza kell térni egy idealizált múlthoz, és újra kell építeni azt, ami a modernitás és a globalizáció miatt elveszett.
Samuels felidézi az e nézőpontok közötti csatákat, és elemzi a politikai vállalkozók különböző kísérleteit a nép támogatásának mozgósítására, akik ismételten három erőteljesen affektív témára hivatkoztak: vezetés, közösség és sebezhetőség. A reformerek sikereit és kudarcait értékelve, amikor a katasztrófát sajátos programjaik érvényesítésére használták fel - a földrengést és következményeit a Japánban, Kínában és az Egyesült Államokban bekövetkezett korábbi katasztrófák mellett vizsgálva - Samuels felvázolja Japán válságretorikáját, és megmutatja, hogyan határozta meg ez a 3. 11.
utáni politikát és közpolitikát.
