Értékelés:
A könyv részletesen elemzi a japán kormány, az ipar és a hadsereg közötti kapcsolatokat 1868 és 1994 között, a „technonacionalizmus” fogalmára összpontosítva. Alapossága és bemutatása miatt nagy tetszést aratott, különösen a 20. századi Japán katonai-ipari komplexumának és politikai gondolkodásának tárgyalása miatt.
Előnyök:A könyv alapos, jól prezentált, és hatékonyan írja le a japán kormány, a magánipar és a hadsereg közötti kapcsolatot. Értékes betekintést nyújt a katonai-ipari komplexumba és a politikai ideológiákba, amit különösen a Japán Császári Repülőgépiparról szóló 4. fejezet emel ki.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy találja, hogy a könyvből hiányzik a mélység a Meidzsi-restauráció japán technonacionalizmusra gyakorolt hatásának feltárásában, ami a korai történelmi összefüggések iránt érdeklődőket alulinformáltnak érezhetik.
(3 olvasói vélemény alapján)
Rich Nation, Strong Army
A második világháború óta Japán nemcsak a csúcstechnológiás fogyasztási cikkek mintagyártójává vált, hanem - a védelmi kiadások minimális volumene ellenére - vezető szerepet tölt be a katonai és polgári felhasználású innovatív technológiák terén is. Az Egyesült Államokban a hidegháború végén majdnem minden harmadik tudós és mérnök védelmi célú kutatással és fejlesztéssel foglalkozott, de az amerikai gazdaság relatív ereje az elmúlt években csökkent.
Milyen összefüggés van a két országban történtek között? És honnan ered Japán technológiai kiválósága? A Csendes-óceán mindkét partján vitákat kiváltó gazdaságtörténetben Richard J. Samuels a nemzeti érdekeket előmozdító technológiai fejlesztés ideológiájában találja Japán sikerének kulcsát. 1868-tól 1945-ig a japán gazdaságot a nemzetbiztonságot fokozó technológiafejlesztés fűtötte; a "Gazdag nemzet, erős hadsereg" jelszó kísérte a kiterjesztett katonai kiadásokat és az agresszív külpolitikát, amely a csendes-óceáni háború katasztrófáihoz vezetett.
A háború utáni gazdasági tervezők megfordították azokat a feltételezéseket, amelyek Japán iparosítását vezérelték, mutatja Samuels, és ehelyett a kereskedelmi technológia és infrastruktúra fejlesztését támogatták. Azáltal, hogy a folyamatfejlesztést éppúgy értékeli, mint a termékinnovációt, a modern japán rendszer kiépítette a nemzeti innovációs kapacitást, miközben biztosította, hogy a technológiai fejlesztések széles körben elterjedjenek az olyan iparágakban, mint például a repülőgépipar, amelyeknek mind polgári, mind katonai alkalmazásai vannak.
A hidegháború utáni gazdaság bizonytalanságával küszködve az Egyesült Államoknak fontos tanulságokat kell levonnia abból, ahogyan Japán alárendelte a védelmi célú termelést, mégis a világ egyik legfejlettebb technológiájú nemzetévé vált. A japánok, akárcsak a velenceiek és a hollandok előttük, megmutatják nekünk, hogy a vaj ugyanolyan valószínű, mint a fegyverek, hogy egy nemzetet erőssé tegyenek, de a nemzetek nem remélhetik, hogy erősek lesznek a technológiai fejlődés ideológiája nélkül, amely az egész nemzetgazdaságot táplálja.
