Értékelés:
A könyv a japán kormány, az ipar és a hadsereg közötti kapcsolat mélyreható elemzését nyújtja 1868 és 1994 között, a „technonacionalizmus” fogalmára összpontosítva. Különösen alapossága és jól strukturált bemutatása miatt dicsérik.
Előnyök:Átfogó tanulmányt kínál a japán kormány, a hadsereg és az ipar közötti kapcsolatokról. Dicsérik alaposságáért, jól felépített tartalmáért, és a mélyreható fejezetekért, különösen a császári japán repülőgépiparról szóló fejezetekért.
Hátrányok:Egyes olvasók úgy érzik, hogy a Meidzsi-restauráció és a japán technonacionalizmus eredeteinek tárgyalása nem elég mélyreható. A korábbi történelmi kontextus iránt érdeklődők számára kevésbé vonzó lehet.
(3 olvasói vélemény alapján)
Rich Nation, Strong Army
A második világháború óta Japán nemcsak a csúcstechnológiás fogyasztási cikkek mintagyártójává vált, hanem - a védelmi kiadások minimális volumene ellenére - vezető szerepet tölt be a katonai és polgári felhasználású innovatív technológiák terén is. Az Egyesült Államokban a hidegháború végén majdnem minden harmadik tudós és mérnök védelmi célú kutatással és fejlesztéssel foglalkozott, de az amerikai gazdaság relatív ereje az elmúlt években csökkent.
Milyen összefüggés van a két országban történtek között? És honnan ered Japán technológiai kiválósága? A Csendes-óceán mindkét partján vitákat kiváltó gazdaságtörténetben Richard J. Samuels a nemzeti érdekeket előmozdító technológiai fejlesztés ideológiájában találja Japán sikerének kulcsát. 1868-tól 1945-ig a japán gazdaságot a nemzetbiztonságot fokozó technológiafejlesztés fűtötte; a Gazdag nemzet, erős hadsereg jelszó kísérte a kiterjesztett katonai kiadásokat és az agresszív külpolitikát, amely a csendes-óceáni háború katasztrófáihoz vezetett.
A háború utáni gazdasági tervezők megfordították azokat a feltételezéseket, amelyek Japán iparosítását vezérelték, mutatja Samuels, és ehelyett a kereskedelmi technológia és infrastruktúra fejlesztését támogatták. Azáltal, hogy a folyamatfejlesztést éppúgy értékeli, mint a termékinnovációt, a modern japán rendszer kiépítette a nemzeti innovációs kapacitást, miközben biztosította, hogy a technológiai fejlesztések széles körben elterjedjenek az olyan iparágakban, mint például a repülőgépipar, amelyeknek mind polgári, mind katonai alkalmazásai vannak.
A hidegháború utáni gazdaság bizonytalanságával küszködve az Egyesült Államoknak fontos tanulságokat kell levonnia abból, ahogyan Japán alárendelte a védelmi célú termelést, mégis a világ egyik legfejlettebb technológiájú nemzetévé vált. A japánok, akárcsak a velenceiek és a hollandok előttük, megmutatják nekünk, hogy a vaj ugyanolyan valószínű, mint a fegyverek, hogy egy nemzetet erőssé tegyenek, de a nemzetek nem remélhetik, hogy erősek lesznek a technológiai fejlődés ideológiája nélkül, amely az egész nemzetgazdaságot táplálja.
