Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 7 olvasói szavazat alapján történt.
A Balthus Notebook
1989-ben megjelent, Balthus-ról - a huszadik században Párizsban alkotó, sokatmondó és ellentmondásos művészről - szóló könyvében Guy Davenport az egyik legárnyaltabb, legirodalmibb és legmeggyőzőbb olvasatát adja e mester munkásságának. A mű mai olvasása rávilágít a szexualitás és a meztelenség művészetben való szemléletének változására az elmúlt harminc évben..
Davenport több éven át jegyzetfüzeteibe írva, Balthus festményeiről szóló markáns reflexiói megpróbálják megmagyarázni, miért olyan radikálisak a munkái, és miért kerültek olyan gyakran vizsgálat alá a lányok és nők ábrázolása miatt. Davenport a szemüveget a nézőre veti vissza, és felteszi a kérdést: vajon mi vagy Balthus olvassa a szexualitást ezekbe a festményekbe? Davenport számára a válasz egyértelmű: Balthus valóban megmutathatja nekünk a serdülőkori fejlődés olyan szakaszait, amelyeket kényelmetlen nézni, de az erotizálás elsősorban a néző részéről létezik.
Azzal érvelve, hogy Balthus figurái csak akkor erotikusak, ha mi tesszük azzá őket, és hogy ártatlanságuk sokkal inkább jelen van, mint bármi pornográf, Davenport azt állítja, hogy a festmények tükröt tartanak saját perverzióink elé, és arra kényszerítenek minket, hogy nehezen szembesüljünk velük. Azt írja: „Minél közelebb dolgozik egy művész saját kultúrájának erotikus politikájához, annál inkább megkapja annak aggódó figyelmét. Gauguin meztelen polinéziai lányai, barnák és távoliak, megmenekülnek Balthus botrányától, bár egy marsi szemlélő nem látná a különbséget”. Davenport kritikája segít megérteni Balthust napjainkban - amire nagyobb szükségünk van, mint valaha, mivel döntően a képzőművészet szexuális politikájával kell szembenéznünk.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)