Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Echoes of Friendship in the Gospel of John
A görög-római világban a barátság sokféle formát ölthetett, egyes "barátságok" csupán politikai szövetséget vagy pártfogó-kliens kapcsolatot jelentettek, mások pedig mély személyes intimitást.
Amikor Jézus azt mondja, hogy a tanítványait "barátoknak" kell hívni, milyen típusú barátságra gondol? A barátság viszonylag jelentéktelen motívumnak tűnhet János evangéliumában, mivel a szerző nem kifejezetten a barátság természetéről szóló filozófiai értekezést kíván nyújtani, és nem is mondja ki kifejezetten, hogy az elbeszélés a barátságról szól. Ebben a tanulmányban azonban Culy, miután alaposan megvizsgálta a barátságról szóló görög-római irodalmat, bemutatja, hogy az általa "ideális barátságnak" nevezett nyelvezet valójában az elejétől a végéig áthatja a negyedik evangéliumot, és elsődleges eszközként szolgál a Prológusban bevezetett és az elbeszélés során kibontakozó kapcsolatok jellemzésére.
A barátság motívumát a jellemzés eszközeként használva János evangéliuma rámutat Jézus életének, halálának és feltámadásának egy meglepő következményére: Jézus követői meghívást kapnak arra, hogy a vele való bensőséges kapcsolat olyan szintjét élvezzék, amely valójában - és talán csakis - ahhoz a bensőséges kapcsolathoz hasonlítható, amelyet ő az Atyával élvez. A johannita Jézus tehát nemcsak azért jött, hogy megmentse a világot, hanem azért is, hogy olyan kapcsolatot kínáljon az őt követőknek, amelyről a görög-római filozófusok csak álmodtak, olyan kapcsolatot, amelyben az ideális barátság minden összetevője jelen van.
