Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
The Embedded Portrait: Giotto, Giottino, Angelico
A korai reneszánsz portré új tanulmánya
A XIV. századi Itáliában egyre több nő és férfi - nemcsak a papság, hanem a laikusok is - vitte be saját portréját a szakrális festészetbe. A modern, alázatos és imádkozó könyörgők képei megosztották a teret a szent elbeszélésekkel. A portrék Krisztus első imádóit utánozták: Mária, a három bölcs, Mária Magdolna. Ugyanakkor a modern nézők számára az érzelmekkel teli történetekben való ideális részvételt modellezték. A The Embedded Portrait (A beágyazott portré) című könyvében Christopher S. Wood nyomon követi a valóságos és a profán eme behatolásait a firenzei szakrális festészetbe Giotto és Fra Angelico között.
A portrék nemcsak egy szakrális térbe hatoltak be, hanem egy műalkotásba is beavatkoztak. A modern betolakodók - a portréik által sugallt életük és tapasztalataik - által kifejtett nyomás veszélyeztette azt a formai zártságot, amely az Isten és az emberek közötti paktum erőteljes szimbolikus formájaként szolgált. A Beágyazott portré ezt a művészettörténeti drámát nem a mecénások, hanem a művészek szemszögéből rekonstruálja. A Vasari által hátrahagyott nyomokat követve a könyv Giottino, azaz a "kis Giotto" festőnek tulajdonít főszerepet. A ma kevéssé ismert, de életében nagyra becsült Giottino új festészeti módot javasolt, amelyet később Fra Angelico valósított meg a beágyazott portré problémájának saját, innovatív megközelítésével.
A beágyazott portrékban kínált értelmezések, amelyek nem a műalkotások stabilizálására, hanem azok hatókörének kiterjesztésére törekednek, újraalkotják és aktualizálják azokat a pszichikai és libidinális energiákat, amelyekből ezek a művek eleve eredtek.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)