A művészettörténet története

Olvasói vélemények

Christopher S. Wood „A művészettörténet története” című könyve tudományos és ambiciózus munka, amely a művészettörténet mint tudományág fejlődését vizsgálja, de sűrű és kihívásokkal teli, és az olvasó gyakran úgy érzi, hogy túlterhelt. Bár tele van értékes információkkal és meglátásokkal, sok kritikus nehezen követhetőnek találta, különösen azok, akik nem rendelkeznek komoly művészettörténeti háttérrel.

⬤ A művészettörténet és főbb alakjainak átfogó lefedettsége, különösen az 1800 utáni időszakban.
⬤ Informatív és elgondolkodtató, értékes betekintést nyújt a művészeti relativizmusba.
⬤ Jól kutatott, hatalmas mennyiségű tudományos anyagot mutat be.
⬤ Arra ösztönzi az olvasót, hogy elmélyítse művészettörténeti ismereteit.
⬤ Érdekes nézőpontokat tartalmaz a nem nyugati művészeti hagyományokról.

⬤ Sűrű és összetett írásmód, amely zavaró lehet az olvasók számára.
⬤ A narratív koherencia hiánya
⬤ Gyakoriak a kitérők és a témaváltások.
⬤ Néhány kritikus úgy érezte, hogy nem foglalkozik megfelelően a modern művészet kulcsfontosságú alakjaival és mozgalmaival.
⬤ Nem olvasóbarát
⬤ talán csak a művészettörténészek egy szűk közönségéhez szól.
⬤ Hiányzik néhány illusztrációs tartalom, és egyes művészek kritikai kontextusa is hiányzik.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A History of Art History

Könyv tartalma:

A művészettörténet hiteles története a középkori kezdetektől a modern kori nehézségekig

Ebben a széles körű és hiteles könyvben, amely az első ilyen jellegű angol nyelvű könyv, Christopher Wood nyomon követi a művészettörténeti tanulmányok fejlődését a késő középkortól a művészettörténet modern tudományos diszciplínájának kialakulásáig. Az írások, epizódok és személyiségek széles skáláját szintetizáló és értékelő, a művészettörténeti gondolkodás fejlődéséről szóló eredeti beszámoló a tudományágon belüli és kívüli olvasók számára egyaránt vonzó lesz.

A könyv bemutatja, hogy az itáliai reneszánsz úttörő krónikásai - Lorenzo Ghiberti és Giorgio Vasari - minden korszakot rögzített minőségi mércékhez mértek. Csak a romantika korában fedezték fel a művészettörténészek a középkori művészet erényeit, megelőlegezve a későbbi tizenkilencedik század relativizmusát, amikor a művészettörténet megtanulta csodálni minden társadalom művészetét, és minden művet korának indexeként értékelni. A modern kor jelentős művészettörténészei - Jacob Burckhardt, Aby Warburg, Heinrich Wölfflin, Erwin Panofsky, Meyer Schapiro és Ernst Gombrich - azonban nehezen igazították munkájukat a művészeti modernizmus szakadásához, ami a tudományág jelenlegi szorult helyzetéhez vezetett.

Ez a könyv, amely az erudíciót a világossággal ötvözi, mérföldkőnek számító módon járul hozzá a művészettörténet megértéséhez.