Értékelés:
Eberhard Arnold A belső élet című könyvét mély spirituális meglátásaiért és a társadalmi nyomás közepette Istenhez való hűségre való felhívásáért dicsérik. Az olvasók nagyra értékelték alapos kutatását, szentírási hivatkozásait és lelkipásztori bölcsességét, amelyek a mai kihívások szempontjából is relevánsak. Néhányan azonban úgy találták, hogy a nyelvezet és a történelmi kontextus kezdeti nehézségeket okozhat a mai olvasók számára.
Előnyök:⬤ Mély lelki meglátások
⬤ erős szentírási hivatkozások
⬤ felhívás az Isten iránti hűségre
⬤ alapos kutatás
⬤ hozzáférhető bölcsesség
⬤ aktuális társadalmi kérdések szempontjából releváns
⬤ jól megírt és hatásos.
⬤ A nyelvezet kihívást jelenthet néhány olvasó számára
⬤ a történelmi kontextus megértése extra erőfeszítést igényelhet
⬤ kezdetben nehézséget okozhat az anyaggal való foglalkozás.
(6 olvasói vélemény alapján)
The Inner Life: Inner Land--A Guide Into the Heart of the Gospel, Volume 1
Megbízható útmutató a belső birodalomba, ahol lelkünk erőt talál az élet elsajátításához és az Istenért való élethez.
Nehéz eltúlozni az Innerland jelentőségét, akár Eberhard Arnold, akár olvasói számára. Felnőtt élete nagy részében - az első világháborútól kezdve, amikor az első fejezetet Háború: Hívás a bensőségességre címmel publikálta, egészen 1935-ig, élete utolsó évéig - ez a könyv felemésztette energiáit.
A fémdobozokba csomagolt és éjjel elásott Innerland nem fogalmazott nyíltan kritikus hangot a hitleri rendszerrel szemben, hogy megóvja a náciktól, akik egy évvel a halála előtt (és egy évvel utána ismét) rajtaütöttek a szerző dolgozószobáján. Mindazonáltal támadta a német társadalmat mozgató szellemeket: a rasszizmus és a bigottság gyilkos törzseit, a mámorító nacionalista buzgalmat, az esztelen tömeghisztériát és a vulgáris materializmust. Ebben az értelemben az Innerland>/i> éppoly élesen szemben áll napjaink korszellemével, mint a szerzőéval.
Ránézésre úgy tűnik, hogy a Belsőföld>/i> középpontjában a spirituális élet mint öncélú művelése áll. Semmi sem lehet ennél félrevezetőbb. Valójában Eberhard Arnold számára már maga a gondolat is ellenszenves, hogy azt a fajta önző magányt ösztönözzük, amelyben az emberek a saját magánnyugalmukat keresik azáltal, hogy kizárják a körülöttük zajló közélet zaját és rohanását. Azt írja A belső életben: "Ezek a vészterhes idők. Nem vonulhatunk vissza, szándékosan vakon a társadalomra nehezedő feladatok nyomasztó sürgősségére. Nem kereshetjük a belső elszigeteltséget a belső és külső elszigeteltségben... A belső énbe való visszavonulást, hogy elmeneküljünk a mai zűrzavaros, hektikus forgatagból, csak az igazolná, hogy a termékenységet gazdagítja. Arról van szó, hogy az örök erőkkel való egység révén olyan jellembeli szilárdságot nyerjünk magunkban, amely készen áll arra, hogy a világ áramlatában megmérettessék.".
Innerland tehát nem passzivitásra, hanem cselekvésre hív minket Arra hív, hogy fedezzük fel az Istennek élt élet bőségét. Megnyitja szemünket annak a "láthatatlan belső földnek a lehetőségeire, ahol lelkünk megtalálhatja erejének gyökereit, és így képessé válhatunk arra, hogy nyomuljunk az élet uralma felé, amelyre Isten hív bennünket". Csak ott - mondja Eberhard Arnold - kerülhet életünk az örökkévaló megvilágító fénye alá, és csak ott láthatjuk meg azt, ami valójában. Csak ott találjuk meg a tisztánlátást, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy megnyerjük a mindennapi harcot, amely az életet jelenti, és a belső horgonyt, amely nélkül elveszítjük a kikötőinket.
