Fire and Spirit: Inner Land - A Guide Into the Heart of the Gospel, Volume 4
A villámok és az erdőtüzek rettegést tudtak kelteni a primitív emberekben, ugyanakkor a tüzet az istenek életet adó ajándékaként becsülték. Eberhard Arnold áttekinti a fény és a tűz szimbolikáját a Bibliában, az irodalomban és a történelemben, hogy megvilágítsa az Istennel való szeretet/félelem kapcsolatunkat. A Szentlélek, akárcsak a tűz, kétélű kard: Isten ítéletének lángoló haragját hozza, felemésztve bennünk mindent, ami halott és hideg, de szeretetének, irgalmának és megváltásának sugárzó melegét is.
Bár az Inner Land nem kritizálta kifejezetten a náci rezsimet, mégis támadta azokat a szellemeket, amelyek akkoriban a német társadalmat éltették: a rasszizmust és a bigottságot, a nacionalista buzgalmat, a tömeghisztériát és az anyagelvűséget. Különösen a "Fény és tűz" című fejezet volt szándékos nyilvános állásfoglalás Németország történelmének egy döntő pillanatában. Eberhard Arnold 1933. november 9-én küldött egy példányt Hitlernek. Egy héttel később a Gestapo rajtaütött a közösségen, és feldúlta a szerző dolgozószobáját. Az első razzia után Eberhard Arnold megkért két barátját, hogy a már kinyomtatott Inner Land aláírásait csomagolják vízhatlan fémdobozokba, és éjszakára ássák el őket, hogy biztonságban legyenek. Később kiásták és kicsempészték az Inner Landet az országból, majd Eberhard Arnold halála után Lichtensteinben kiadták.
A Belső Föld öt kötetéből a negyedik, Tűz és szellem két fejezetet tartalmaz: "Fény és tűz" és "A Szentlélek".
A Belsőföldről: Nehéz eltúlozni a Belsőföld jelentőségét, akár Eberhard Arnold, akár olvasói számára. Felnőtt élete nagy részében - az első világháborútól kezdve, amikor az első fejezetet Háború: felhívás a bensőségességre címmel publikálta, egészen 1935-ig, élete utolsó évéig - ez a könyv felemésztette energiáit.
Fémdobozokba csomagolva és éjjel eltemetve, hogy megóvják a náciktól, akik egy évvel a halála előtt (és egy évvel utána is) rajtaütöttek a szerző dolgozószobáján, Innerland nem bírálta nyíltan a hitleri rezsimet. Mindazonáltal támadta azokat a szellemeket, amelyek a német társadalmat éltették: a rasszizmus és a bigottság gyilkos törzseit, a mámorító nacionalista hevületet, az esztelen tömeghisztériát és a vulgáris materializmust. Ebben az értelemben az Innerland éppoly élesen szemben áll napjaink korszellemével, mint az íróéval.
Első pillantásra úgy tűnik, hogy az Innerland középpontjában a lelki élet mint öncélúság ápolása áll. Semmi sem lehet ennél félrevezetőbb. Valójában Eberhard Arnold számára már maga a gondolat is ellenszenves, hogy az önző magányra buzdítsuk az embereket, akik a saját magánnyugalmukat keresik azáltal, hogy kizárják a körülöttük zajló közélet zaját és rohanását. Azt írja A belső életben:
"Vészterhes időkben élünk. Nem vonulhatunk vissza, szándékosan vakok vagyunk a társadalomra nehezedő feladatok nyomasztó sürgősségére. Nem kereshetjük a belső elszigeteltséget a belső és külső elszigeteltségben... A belső énbe való visszavonulást, hogy elmeneküljünk a mai zavaros, hektikus forgatagból, csak az indokolná, hogy a gyümölcsözőség gazdagodik általa. Arról van szó, hogy az örök erőkkel való egység révén olyan jellembeli szilárdságot nyerjünk magunkban, amely készen áll arra, hogy a világ áramlatában megmérettessék.".
B> A Belsőföld tehát nem passzivitásra, hanem cselekvésre hív bennünket. Arra hív, hogy fedezzük fel az Istennek élt élet bőségét. Megnyitja szemünket annak a "láthatatlan belső földnek a lehetőségeire, ahol lelkünk megtalálhatja erejének gyökereit, és így képessé válhatunk arra, hogy nyomuljunk az élet uralma felé, amelyre Isten hívott bennünket". Csak ott - mondja Eberhard Arnold - kerülhet életünk az örökkévaló megvilágító fénye alá, és csak ott láthatjuk meg azt, ami valójában. Csak ott találjuk meg a tisztánlátást, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy megnyerjük a mindennapi harcot, amely az életet jelenti, és a belső horgonyt, amely nélkül elveszítjük a kikötőinket.
