Értékelés:
A „The Kingdom of Speech” című könyvében Tom Wolfe a nyelv, az evolúció és az emberi identitás közötti ellentmondásos kapcsolatokat vizsgálja, különösen olyan kiemelkedő személyiségeket kritizálva, mint Charles Darwin és Noam Chomsky. Wolfe amellett érvel, hogy a nyelv nem az evolúció mellékterméke, hanem az ember által kitalált eszköz. A könyv történelmi elbeszélésekre támaszkodik e pontok illusztrálására, humorral, szatírával és a bevett tudományos narratívák kritikájával vegyítve. A könyv azonban ellentmondásos álláspontja és Wolfe írói stílusa miatt vegyes kritikákat kapott.
Előnyök:Wolfe magával ragadó történetmesélése, humora, valamint Darwin és Chomsky kiterjedt kutatása. A könyv szórakoztató kritikát fogalmaz meg a széles körben elfogadott tudományos nézetekről, feltárva az evolúció és a nyelv mögött meghúzódó történelmi bonyodalmakat. Vitára sarkall, és gondolkodásra késztet a nyelv természetéről, mint kulturális konstrukcióról, nem pedig evolúciós konstrukcióról.
Hátrányok:A könyv túlzottan leegyszerűsíti az összetett tudományos érveket, és elidegenítheti azokat, akik tisztelik a darwini evolúciót vagy Chomsky elképzeléseit. A kritikusok rámutatnak, hogy Wolfe megközelítése elutasítónak tűnhet a bevett tudományokkal szemben, és hogy a könyvből hiányzik a mélység a nyelv és az evolúció bonyolultságának tárgyalásakor. Emellett az írásmód sem biztos, hogy mindenki számára tetszetős, egyesek szerint szaggatott és hiányos.
(302 olvasói vélemény alapján)
The Kingdom of Speech
A mesemondó és riporter mester provokatívan állítja, hogy amit a beszédről és az emberi evolúcióról tudni vélünk, az téves.
„Üvöltő, örömteli és túlzó támadás - mindenekelőtt - az evolúció elmélete ellen.” (Dwight Garner, New York Times)
Tom Wolfe, akinek legendája az újságírásban kezdődött, egy olyan szemfelnyitó utazásra visz minket, amely minden bizonnyal széles körű vitákat fog kiváltani. A BESZÉD KIRÁLYSÁGA lebilincselő, paradigmaváltó érvelés arról, hogy a beszéd - és nem az evolúció - felelős az emberiség összetett társadalmaiért és vívmányaiért.
Alfred Russel Wallace-tól, az angoltól, aki megelőzte Darwint a természetes szelekció elméletében, de később lemondott róla, és a modern kor antropológusának, Daniel Everettnek ellentmondásos munkáján keresztül, aki szembeszáll a jelenlegi bölcsességgel, miszerint a nyelv keményen be van drótozva az emberbe, Wolfe megvizsgálja a darwinizmus ünnepélyes, hosszúra nyúlt, nevetséges ziccereit, a régit és a neót, és itt, A beszéd királyságában irrelevánsnak találja.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)